Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)
I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - SZAKÁLY FERENC: Baranya megye hódoltsági történetének kutatási feladatairól
szandzsákok, vagy akár tájegységek teherbíró képessége és - mivel a teherbíró képesség végső soron a népsűrűség függvénye, abból - népességszáma közti arányokra sem következtethetünk. Természetesen csak az esetben, ha az összes szandzsákban hozzávetőleg azonos számú családot, azonos gazdasági erőt stb. vettek egy hánénak. Noha ez kézenfekvőnek tűnik, némi óvatosságra int a hatvani szandzsák kirívóan alacsony háne-száma (230), hiszen más forrásokból tudjuk, hogy Heves megye és a Jászság a hódoltságban a tehetősebb vidékek közé számított, s hozzá tartozott az egész megszállt terület egyik legnépesebb és egyben leggazdagabb mezővárosa, Gyöngyös is. 12 Ezzel szemben néhány dunántúli szandzsák 1630-as és 1640-es évekbeli, 13 illetve 1662-1663-as aváriz-háne számainak összevetése azt mutatja, hogy a hánék száma hozzávetőleg azonos mértékben csökkent, vagyis azonos mérvű változtatás eredménye volt. Háne - számok A csökkenés mértéke 1631 1639 1640 1641 1662/63 A csökkenés mértéke Mohácsi szandzsák 1800 1930 1100 38,9-43% Simontornyai szandzsák 800 420 47,5% Székesfehérvári szandzsák 1200 725 39,6% Esztergomi szandzsák 1972 986 50,0% Ha tehát abból a posszibilis feltevésből indulunk ki, hogy a hánekivetés alapelvei azonosak voltak, és így az 1662/1663-as elszámolás adatai egymással összevethetőek, úgy Baranyát nem a felmért terület leglepusztultabb, hanem éppen ellenkezőleg a legteherbíróbb és ebből következően legsűrűbben lakott részei közé kell sorolnunk. A nagyjában-egészében Somogy, Baranya és Tblna megyét felölelő hét dél-dunántúli szandzsákban írták össze az összes hánének több mint a felét, amivel ez a régió több mint kétszeresen felülmúlta a területnagysága (15389 km 2 ) arányában várható részesedést (25,5%). Mivel a szandzsákhatárok kialakításánál nem tartották tiszteletben az egykori magyar megyehatárokat, továbbá a szandzsákok 17. századi elhelyezkedését nem ismerjük pontosan, a dél-dunántúli háne-mennyiség megyénkénti bontását csak hozzávetőlegesen lehet elvégezni. Ha a mohácsi szandzsák e században is ugyanazon a területen - vagyis a Dunától a Karasica folyóig, s a Duna-Dráva háromszögtől Tolna megye déli határáig terjedő kelet-baranyai területen - feküdt, mint a 16. század végén, 1 úgy a pécsi szandzsákot a megye középső és nyugati (valamint talán Somogy megye keleti) harmadára lokalizálhatjuk. Északon átterjedhe-