Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - SUGÁR ISTVÁN: Szigetvár kapitulációja és a megadási szerződés

1687 januárjában a dél-magyarországi török elleni harcok során jeleskedő báró Orlick és a horvát Makari (Makár) a parancsnokságuk alatt álló könnyen mozgó egységeikkel megtámadták Szigetet. Egy sor lakóház és két malom felégetésére futotta erejükből. A megszerezhető információk az akció sorát két változatban adják. A hihetőbb, illetve a valószínűbb leírás az, mely szerint sikerült egy nagyobb élelmiszer-szállítmányt elfogniok, mely a szigetieket lett volna hivatott segíteni. A zsákmányolt értékes élelemnek nagy hasznát vette a szövetséges 28 katonaság, mely a téli időben amúgy is már ellátási gondokkal küzdött. A másik leírás szerint - mely hihetetlennek tűnik - Orlick és csapata rajtaütött egy 800 főnyi török konvojon. Az oszmánok az egri várból nagy összegű pénzt vittek volna Törökországba. A harcban 150 muzulmán elesett, a keresztény katonák pe29 dig 650 társukat fogolyként kísérték a becses zsákmánnyal egyetemben Pécsre. (Ez az utóbbi variáció azért látszik valószínűtlennek, mivel ilyen népes és málnákkal közlekedő török csapatról nem tételezhető fel, hogy Egerből kiindulva át tudta volna szelni a már felszabadított magyar területet, s kivált át tudott volna kelni a Dunán anélkül, hogy arra felfigyeltek volna a szövetségesek.) Egy, a magyarországi katonai eseményekről beszámolót közlő augsburgi egykorú kiadvány beszámolójából arról értesülhetünk, hogy 1687 tavaszán a szigeti törökök „eddig meglehetős csendben viselkedtek", s hogy május végén „egy csapat huszár Szigetig portyázott és nem talált mást, mint az elővárosban egy házat beteg asszonyokkal, közülük három egészségest elfogtak, s a házat a betegekkel együtt felgyújtották. A foglyok elmondották, hogy a szigetiek nemrég bizonyos 30 havi pénzt kaptak, és a várat egy ostromra jól megerősítették." Ebből a híradásból arról értesülhetünk, hogy Sziget külvárosából a lakosság a városba húzódott vissza, hogy annak falai és bástyái nagyobb biztonságot adjanak részükre, mint a külváros primitív palánkja. Villars ezredesnek, a bajor válaszófej edelem törzskari tisztjének Párizsba, Croissy márkihoz intézett jelentése szerint „úgy hírlik, Lotharingiai Károly... kevéssé tartja fontosnak Gyula ostromát, Szigetét pedig bizonytalan kimenetelű vállalkozásnak ítéli..."

31 A hadsereg-főparancsnok valóban helyesen ítélte meg a helyzetet, és felmérte azt a veszélyt, amit Sziget hosszúra nyúló ostroma jelentene a szövetséges hadsereg eddig elért szép területszerző sikereire. Helyette a főparancsnok déli irányba indította el seregét, hogy csapást mérjen a török nagyvezérre és hadára.