Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - KALMÁR JÁNOS: Az Einrichtungswerk fogadtatása a bécsi udvari főbizottságnál

márryoztak birtokjogot az önkényes foglalóknak. Ezért döntött azután az udvar a kiárusítások mellett, miközben persze érdemekkel rendelkező generálisokat hatalmas javadalmazásban is részesített. Olyannyira támogatták a betelepülőket, hogy 1699-ben Morvaországban és Sziléziában már kivándorlási tilalmat kellett életbe léptetni. A császár a kontribúció állandósítása érdekében 1697-ben Kollonich elnökletével miniszteri deputációt alakított azzal az óhajjal, hogy a magyar nemesség is járuljon hozzá az adóterhekhez. Az állandó hadiadó bevezetését azonban csak 1715-ben sikerült törvényerőre emeltetni, s akkor is csak a nemesi adómentesség további fenntartásával. Magyar részről is merítettek az Einrichtungswerkből: az 1715-ös és az 1722/23-as országgyűlés törvénycikkelyek sorozatával igyekezett korszerűsíteni a harmincadhivatalok működését,

40 és bizottságot állított fel az ország katonai, közigazgatási és gazdasági rendszerének kidolgozása céljából

41 melynek munkálataiba Franz Joseph Krapff udvari tanácsost, az Einrichtungswerk egykori végleges formába öntőjét is bevonták.

42 Az iménti felsorolásban foglaltak - melynek egyes elemeit, mint láttuk, különböző időszakokban vezették be -, úgy vélem, együttesen sem elegendők ahhoz, hogy az Einrichtungswerk egészének magyarországi alkalmazhatóságáról végleges véleményt mondhassunk. A fentiek ugyanis - melyek ráadásul nem is valósultak meg mind sikeresen - csupán néhány részletét képezik az egésznek, azt pedig soha nem vitatta senki, hogy az Einrichtungswerknek számos gyakorlati igény támasztotta alkalmazható javaslata van. A teljes bizottsági tervezetre a hozzá kapcsolódó votumokkal együtt, mint általános programra egyedül a pozsareváci béke (1718) körüli időkben, a Temesi Bánságnak a Habsburg Birodalomba illesztése során támaszkodtak.

43 Csakhogy e viszonylag kis, fegyverjogon visszaszerzett terület viszonyai lényegesen különböztek azétól a jóval nagyobbétól, melynek újrarendezése érdekében a mű eredetileg készült. Mert az új szerzemények realitásaihoz hozzátartozott a helyben maradt, nagy hányadában protestáns nemesség csakúgy, mint a nagyszámú, munkára fogható népesség iránti igénye, amit csakis különböző felekezetűek együttélésének eltűrésével lehetett kielégíteni. Nem is szólva arról, hogy az 1688/90-es időszakban a hatalmi viszonyokat jelző jelképes mérleg mutatója messze nem fordult el olyan nagy mértékben az uralkodó javára a még igencsak dúló felszabadító háború miatt, mint majd a XVIII. század második évtizedének vége táján. Ezzel szemben a Bánság, e viszonylag kicsiny, szinte nemesség nélküli, 1718 körül immáron újratelepített, tehát főként katolikus terület

44 újjászervezését nem csoda, hogy szinte akadálytalanul valósíthatták meg az Einrichtungswerkben és votumaiban megfogalmazottakra támaszkodva.

45