Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - KALMÁR JÁNOS: Az Einrichtungswerk fogadtatása a bécsi udvari főbizottságnál

szó arról, hogy a katolikusokkal egyenjogúnak tekintették volna őket, de félreérthetetlenül megmutatkozik sérelmeik orvoslásának szándéka. A konkrét esetek kivizsgálását egy - ez idő tájt már működő - végrehajtó bizottságra kívánták bízni. A vallással kapcsolatos elvi alap gyanánt az 1681-es országgyűlés 25. és 26. törvénycikkelyei szolgáltak számukra.

13 Kinsky gróf javaslata szerint minden megyében és szabad királyi város külső részében két protestáns templom működését kellene engedélyezni. Az iskolamesterekkel kapcsolatban azonban ugyanő már kevésbé engedékeny.

14 Míg Kollonich Selmecbánya esetében nem volt hajlandó engedni a katolikus egyház ottani hegemóniájából, s félnapi járóföldről is Körmöcbányára kívánta utasítani a protestánsokat, addig Strattmann osztrák kancellár rögzíttetni kívánta, hogy a szabad királyi városokban hány nem katolikus hívőre jusson egy templom, Rosenberg gróf pedig e kérdés kapcsán az igények szerinti vallásgyakorlat hívének bizonyult. Megértésről tett tanúbizonyságot az osztrák kancellár is, aki az eperjesi, valamint a kassai zsidók és anabaptisták kiűzésére vonatkozó terv ellen emelt szót.

16 A vitában azonban elhangzott olyan nézet is, hogy a prédikátorok tartását a nem katolikusok lélekszámának arányában meghatározó dekrétum tartalmát az érdekeltek előtt hallgassák el, s a végrehajtó bizottság által a későbbiekben meglátogatandó települések templomai esetében ne járuljanak hozzá prédikátor tartásához, mert - úgymond - lelkiismereti szabadság van, vallásgyakorlati azonban nincs.

17 Igaz, ez a vélemény a votumban már nem kapott helyet. Az viszont igen, hogy lehetőleg a földesúr se 18 korlátozhassa birtokán a lelkiismereti szabadságot. A „Politicum"-fejezetre vonatkozó főbizottsági votum lényegében egyetértett a tervezetben foglaltakkal. Ezzel együtt is megfogalmazódott benne az a kétely, hogy az újonnan betelepülő nem katolikusok ott, ahol vallásukat nyilvánosan nem gyakorolhatják, aligha lesznek elégedettek. A frissen érkezettektől egyébként szükségesnek ítélték hűségeskü vételét.

19 A főbizottság az oktatásügyi előterjesztéshez is hozzászólt, e kérdésben meglehetős szűkkeblűségről téve tanúságot. Az oktatási színvonalat ugyanis oly módon vélte emelhetőnek, ha csupán kisszámú, az ő szóhasználatukkal „kivált rendes" embernek engedélyezik a tanulást. Mindezt azért is javasolták, mert ha túlságosan sokan tanulhatnának, akkor - szerin20 tük - igen kevesen maradnának meg parasztnak, kézművesnek meg katonának. A „Militare" címszó alatt összefoglalt ügyekkel kapcsolatos reagálások azt mutatják, hogy a katonai reformokat sürgősen keresztül akarták vinni. Ez érthető is, ha meggondoljuk, hogy olyan lényeges elemek szerepeltek köztük, mint a hadiadó összege és elosztása, vagy a katonaság téli elszállásolásának ügye. Egyszer-