Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Kuti István-Újvári András: Mohács hadibázisának védelme 1687-ben

Az eddig közölt naplórészeletek és a forrásul felhasznált dokumentumgyűjtemény ábrarajzai néhány megjegyzést tesznek indkolttá. A többször idézett gyűjtemény képanyaga, természetszerűen fotóeljárással, kicsinyítéssel készült. Ezen a kéziratos feljegyzések nagyítóval sem betűzhetők ki. Az eredetiről készült másolat 40x30 cm méretű, ezen minden írás tökéletesen elolvasható. A vázlatszerű rajzot elemezve, néhány megállapításunkat a következőkben foglaljuk össze: - A Hadtörténeti Intézet Térképtárában őrzött másolat felirata: „Az egyesült török elleni hadak táborhelye madártávlatban 1687-ben, Mohács alatt. Mohács sáncainak vázlatos alaprajza." (Díszes címkeret hadieszközökkel.) Rézmetszet. (6) Madártávlatban készült a vár első palánkrészétől É-ra, nem méretarányos, ez a része csak vázlat. Ezen szerepel először a várpalánk körül egy második sáncvonal. Ismerjük Dernschwamm az 1660-as évekből származó rajzát, ezen csak a belső vár körül szerepel egy palánk (1. ábra). Az 1687. augusztus 6-9. közötti táborvázlaton már látszik a második sánc, a várpalánk É-i oldalától, távol a Dunától, a D-i részen ugyancsak távol - egy mocsárig terjed (2. ábra). A közölt naplórészletek adataival összevetve láthatjuk, hogy az 1687. augusztus 1-3. közötti időszakban Schärffenberg parancsnoksága alatt készített sáncot, a vázlatot készítő hadmérnök már be is rajzolta a térképbe. A naplókban szereplő sáncok, ostromárkok készítését ekkor francia szóval „Trenchementen"-ként írták le. Világos, hogy az akkori napok hadieseményei, a hadihelyzet indokolta, hogy az egész hadsereg befogadására alkalmas, É-on a Dunára, D-en a város alatti mocsárra támaszkodó, hátában a mohácsi palánkos várral biztosított, félkör alakú védőgyűrűt létesítsen a fővezér. Ideális hely egy döntő csatára - előtérben a nagy kiterjedésű mohácsi síkság. A császári sereg fővezére a török nagyvezírt, nyílt mezőn vívandó - döntő csatára csalogatta. A törökök ezt viszont akkor (aug. 6-9. között) nem vállalták, hanem folytatták portyázó támadásaikat. - Az első katonai térkép felmérését végző Credet alhdgy., 1784-ben egy sáncot jelöl - a mai szerb temetőben - onnan kiindulva a mai katolikus temető Ny-i oldaláig. A szerb temetőt „Ratisch Fridhof"-al, a sáncot pedig „Alte verschanzung der Hung."-ként jegyezte be a térképbe. A sánc megszakítás nélkül a mai Kossuth L. u. vonalát követi az rk. temetőig, vagyis 1784ben még érintetlenül megvolt (3. ábra). A szerb temetőben viszont ma egyértelműen felismerhető, látható (É-i részén markánsabban, másutt kevésbé feltűnően) egy sáncnak maradványa, mintegy 16-30 m szélességben. Tény az is, hogy ezt a sáncmaradványt már vagy 10 éve ismerjük, de nem találtunk írásos (rajzi) bizonyítékot készítésé-