Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Hóvári János: A nagyharsányi csata török szemmel

csak siklósi utat emleget,

20 Rasid már pontosabb, ő siklósi derbentet - siklósi átjárót (hágót) ír, ahol minderre sor került. Rasid részletesen is felsorolta, hogy kiket küldtek előre a siklósi derbenthez, amely minden bizonnyal megegyezik a Nagy Lajos által Kistótfalunál lokalizált török sánccal. a ruméliai beglerbég Jegén Oszmán pasa Oglu Ahmed pasa a vilajet egész haderejével, a nagyvezír kethudája Turszun Mehmed aga és háromszáznál több aga és más szerájbeli nép és a janicsár odzsakoktól a haszeki aga és bizonyos mennyiségű janicsár katona és néhány ágyú elegendő mennyiségű munícióval megbízatott és elindult."

31 Ez - a szövetségesek hadinaplója alapján legalább tízezer főre tehető egység zárta el augusztus 11-én késő délután a Siklósra, de esetleg a Pécsre vezető utat is Kistótfalunál.

32 Ahogyan egy augusztus 15-i jelentésből kiderül, itt komoly török védművek álltak, tehát a törököknek ide már napokkal korábban meg kellett érkezniük,

33 s nyilván kapcsolatban maradtak a baranyavári táborral. Ez a tény különösen azért fontos, mert ebből kiderült, hogy a nagyvezírnek ismernie kellett a Villány-Nagyharsány-Siklós környéki terepviszonyokat. Szülejmán pasának, mivel tudatosan vágta el a szövetségesek visszavonulásának útját, tisztában kellett lennie azzal is, hogy küszöbön áll a döntő összecsapás. Véleményünk szerint arra is gondolhatott, hogy ez a siklósi derbentnél, azaz Kistótfalunál lesz, s nem gondolt arra, hogy Lotharingiai Károly visszafordul Villány felé s a hegy déli oldalánál próbálja meg a Siklós felé vonulást. A török tábor az augusztus 11-i délutáni kistótfalui harcoktól kezdődően készültségben állt. S számukra szinte már akkor megkezdődött a csata. Ezzel magyarázható az is, hogy a kistótfalui (Szilahtárnál siklósi úti, Rasidnál siklós derbent-i) összecsapás a nagyharsányi csata kezdete. Nincsenek tisztában azzal, hogy a kettő között eltelt egy éjszaka. A török táborban történteket a következőképp rekonstruálhatjuk. Amikor a nagyvezír hírül vette, hogy Lotharingiai Károly és vele az egész sereg visszafordult, hogy Villány felől kerülje meg a harsányi hegyet, az egész sereggel megindult Villány-Nagyharsány felé, átkelt a Karasicán s Lapáncsa és Villány-Nagyharsány között felállította csapatait. A török krónikásoknak semmiféle ismeretük nincs Lotharingiai Károly említett hadmozdulatáról. Szilahtár és Rasid szerint is az augusztus 11-i (kistótfalui) harcokba' avatkozott volna be a nagyvezír. Az előbbi szerint ugyanis Lotharingiai Károly a másik vezértől erősítést kért s ezért „Ahmed vezír pasa értesítette a nagyvezírt, az egész szultáni tábor felkerekedett, oda jött és egy nagy sűrű erdőben, egy helyen utca formájában tábort ütött."

3/l Rasid nem ír a „segítségkérésről", de szövegének belső logikája azt sugallja, hogy ő is a siklósi derbentnél {Kistótfalunál) lezajlott összecsapással magyarázta a baranyavári táborból való megindulást. Mindkét krónikás leírásában központi helyet foglal el a táborbontás. Ez a hadmozdulat szerintük nagy felelőtlenség volt. A lapáncsai út mentén 11-én