Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Veres D. Csaba: Hol zajlott le a „Második mohácsi" vagy „harsányi-hegyi csata" 1687. augusztus 12-én?

katona (zömében gyalogosok és janicsárok) esett el, nem számítva a Karasica és a Dráva mocsaraiba elpusztultakat; kétezer török harcos fogságba esett. A keresztények vesztesége: hétszáz hősi halott és kétszáz sebesült volt. A csapatok két napig maradtak a csatatéren és az elfoglalt táborban. Sándor Pál jelentése szerint a zsákmánynak azt a részét, melyet elszállítani nem tudtak: felgyújtották; összetörték azokat a zsákmányolt ágyúkat is, melyek sérüléseik miatt mozgásképtelenek voltak. Augusztus 15-én a csapatok visszavonultak a „Kystotíaíu" felirattal jelzett körzetbe, ami a mai Villány térségével azonos. A két hadtest az elhagyott török sáncoktól északra - a Karasica és a tőle nyugatra húzódó tereplépcső közti lapályon - táborzott le, mely tábornak északi vége a villányi Templomhegy lábáig húzódott.

13 A keresztények minden valószínűség szerint csak saját halottaikat temették el a csatatéren, a törököket nem. Egy korabeli röplap szerint „(Augusztus) 15-én a sereg a török holttestek és elhullott lovak bűze miatt elhagyta a tábort." Hasonlóan emlékezett meg Gaetano Bonomo páter is: „Azonban ismét tovább kellett vonulni, mielőtt a hullák sokasága megfertőzte volna a tábort; ezért a sereg 15-én más helyre ment."

14 A csapatok ezért augusztus 15-én megkezdték elvonulásukat: a Dárdáig előnyomult Gondola lovasdandár továbbra is ott maradt; Dünnewald tábornagy hat gyalogos- és hét lovasezreddel Siklóson át újra Szlavóniába vonult; a fősereg pedig Mohácsra, majd onnan a Duna-Tisza közére menetelt. A Harsányi-hegynél, annak keleti magaslatain - a középkori Villány falu helyén és attól délre - 1687. augusztus 12-én lezajlott csata hadászati jelentősége óriási volt. Miután itt a magyarországi török fősereg szinte teljesen megsemmisült, megnyílt az út Szlavóniába, illetve Belgrád felé. Egy évvel később, 1688. szeptember 6-án a szövetséges keresztény hadak visszafoglalták Belgrádot. Megnyílt az út a Török Birodalom belsejébe. A Francia Királyságnak a Német-Római Birodalom elleni támadása azonban ezt lehetetlenné tette, s ezzel új fejezet kezdődött a törökellenes felszabadító háborúk történetében. JEGYZETEK 1 A csatára és az 1686-1688. évi hadjáratra vonatkozó források teljes összeállítása: Budától-Belgrádig Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére. Szerkesztette: Szita László. Pécs. 198Z, 492. p. 2 Horváth Kázmér: Az 1687. évi hadjárat és a 2. mohácsi ütközet. Mohács. 1937. 3 Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Történelmi Képcsarnok: „L'Accampamento del di 11 Agosto" (T-3950); „L'Accampamento del di 15 di Agosto" (T-3949). f Esetleg feltételezhető, hogy a lakatlan és gazdátlan villányi határt a kb. 15 km-re fekvő Kistóttalu parasztjai művelték.