Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)
Előadások és tanulmányok - Szakály Ferenc: A felszabadító háborúk történeti helyéről (Ki felelős a hódoltsági terület pusztulásáért?)
3. Nógrád vármegye 1685-ben általában a nógrádi várak magyar katonáira panaszkodik és azok ellen kér segítséget a felsőbbségről, majd 1686 nyarán a budai táborból ide keveredett - ismeretlen nemzetiségű - fosztogató katonák ellen kért segítséget a fő hadi hivataloktól. 38 Más forrásból azonban tudjuk, hogy ezek a Budáról elcsavargottak hajdúk voltak, 39 mivel azok állatokat hajtottak el és embereket öltek meg. (1685/86-ban több mint 200 magyar végvári raboskodott hasonló bűntettekért a vármegye gácsi börtönében. 40 ) 4. Szabadszállási Mihály ráckevi nótárius 1687-ben megverselte kenyéradó városa 1683-mal kezdődött viszontagságait. Miközben elmeséli, hogyan futottak a város lakói előbb az Angyal-szigetre, majd Szigetbecsére, utóbb - tizenhét más faluból valókkal együtt - a Somlyó-szigetre, s hogyan tértek vissza eredeti helyükre, három ízben nevezi meg a nyomorgatókat: ,,Az lengyel legelső és nagyobb rablást tőn, Mert minden jószágot kezünk közzül ki vőn" - írja, nyilvánvalóan az 1683-as év eseményeire utalva. Utánuk - feltehetőleg 1686-ban - bizonyos németek következtek: „Az magunk szekerét ökreinkkel egyben. Udvarunk elejbe állították éppen, Tetézve megrakták, nem volt ez külömben, Kímélést nem töttek semminemű rendben. Itt az ecclésia úgy megpusztíttatott. Kanna, pohár, tányér mind elprédáltatott. Asztali ékesség csak lóra rakatott, Szemeink láttára tőlünk elhordatott." Az énekszerző szerint ez volt az a mozzanat, amely meggyőzte a ráckevieket arról, hogy célszerűbb védettebb helyre - vagyis: az Angyal-szigetre húzódniuk. Miután visszatértek, „mindgyárt Fehír várbul kezdek parancsolni. Hogyha nem akarunk nekiek adózni, Mind kicsint, s mind nagyot el fognak rabolni, Osztán az gallyakra oda alá adni." Mikor a fehérvári törökök - mert róluk van szó - meghallották, hogy a ráckeviek sáncot és sorompót emeltek ellenük, „sietséggel seregét ránk küldé Két izben, pórázra hogy cselédül fűzne, Előtte mint barmot Fehír-várra beűzne". A megdúlás ezúttal elmaradt, nyilvánvalóan azért, mert a ráckeviek megígérték, hogy adót fizetnek a fehérvári pasának. Ennek is nagy része lehetett
