Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Szakály Ferenc: A felszabadító háborúk történeti helyéről (Ki felelős a hódoltsági terület pusztulásáért?)

említett táborok a nagyharsányi „találkozóra" igyekeztek.) Korábban a DunaTisza közéről ide, most innen a Duna-Tisza közére tartott a menekülő hullám,

26 amelynek kecskeméti és nagykőrösi lecsapódását pontosan regisztrálja az e városok adófizetőiről 1687-ben és 1689-ben felfektetett s az újonnan érkezettek származási helyét is feltüntető jegyzékek. Ezekből egyszersmind az is kiderül, hogy a dunántúliak Kecskeméten is, Nagykőrösön is az egy-két napi járóföldön belüli településekről bemenekültek és a délkeletről, Szeged tágabb környékéről felhúzódottak tömegével találkoztak, sőt hogy menekülők érkeztek olyan távoli városokból is, mint Debrecen, Gyöngyös, Győr, Jászberény és Rimaszombat.

27 Noha persze a mindvégig helyben maradt nagy mezővárosok is megsínylették a sorozatos csapásokat

28

, s az itteniek közül is sokan kerestek maguknak nyugodalmasabb lakóhelyet

29

, szerencsésnek mondhatta magát az a környékbeli paraszt, aki ezek valamelyikében várhatta ki a vihar elvonultat, hiszen a békésebb napok beköszöntével - ha akart és mert - legott hozzákezdhetett elpusztult portája újjáépítéséhez. Nehezebben találtak haza azonban azok, akik faluról falura vándorolva, majd a természetes búvóhelyeken meghúzódva igyekeztek kitérni a háború elől, s végül - ha közben nem váltak kard martalékává vagy kerültek rabszíjra - olyannyira szétszóródhattak, mint az alsónémediek (Pest m.), akiket a Dunántúlon - Komáromban és Tatán - fedeztek fel utánuk nyomozó uraik.

30 Valójában tehát nem ez vagy amaz „nemzetség", hanem maga a hadjárás és a háborús helyzet volt a dolgozó nép legnagyobb veszedelme és egyszersmind ez az elsőszámú településpusztító tényező is. Az ismétlődő várostromok, elhúzódó blokádok és mezei összecsapások egyaránt továbbállásra sarkallták a környék jobbágynépét. Az egykori hódoltság azon területein, ahol - így a Dunántúl nagyobb részén, a Duna-Tisza köze déli felében (az ún. Bácskában), a Temesközben, a Maros és a Körösök közén - zárt tömbben vagy a magyarokkal vegyesen nagyszámú szerb élt, az előbbi automatizmust egy másik is erősítette.

31 Miközben ugyanis a török zsoldban álló szerbek egy része sietve a győztesek zsoldjába állt

32

, a törökökkel szemben lojális szerbek többsége sorsközösséget vállalt a legyőzött hódítókkal s velük együtt vagy - a környéküket ért támadások hatására - őket megelőzően Szerbiába menekült. 33 Bár az ide vonatkozó kutatások egyelőre még a kezdet kezdetén tartanak, nyilvánvalóan ez magyarázza, hogy oly hatalmas fehér foltok éktelenkednek a felszabadított terület településhálózatában, s nyilván ez az oka a százhúsz falu Vicze-Máté István által felemlegetett eltűnésének is az erősen „elrácosodott" Tolna megyéből.

34 Buda, Szolnok és Szeged visszafoglalásával a Duna-Tisza köze már 1686 őszén megszűnt hadas terület lenni, a fentebb említett kecskeméti és nagykőrösi jegyzékek tanúsága szerint az oda menekültek mégis csak három esztendő múlva kezdtek visszaszivárogni eredeti lakóhelyükre. Ugyanez az óva-