Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Új üzemi formák Magyarország iparában a XVII/ XVIII. század fordulóján

A konferenciánk tágabb témájaként megadott 1683-1718-as időszak a magyarországi ipartörténetben nem nyitott új korszakot. Mégis érdemes figyelmünkre, mert ekkor bukkannak fel a meglehetősen elnagyolt általánosítással manufaktúra korszaknak nevezett fejlődési fok első előjelei, nem teljesen függetlenül a török háborútól, amelynek egyik nagy jelentőségű ütközetéről megemlékezni most összejöttünk. A fejlődés folyamatában feltűnő új jelenségeket keresve először arra a kérdésre kellene válaszolnunk, hogy mit tekintünk új üzemi formának az 1700-as századfordulón Magyarországon. A válasz korántsem magától értetődő, hiszen a töröktől visszafoglalt, újra benépesülő területen a másfél százados szünetelés után újjáéledő céhek is új üzemi formát jelentettek az itt élők számára. Én azonban most csak azokról az új üzemi formákról fogok beszélni, amelyek a XVII. század közepe előtt még ismeretlenek voltak Magyarországon. Nem foglalkozom tehát a Verlag különböző megjelenési formáival sem, mert ilyenek a XIV. század vége óta több-kevesebb folyamatossággal kimutathatók, és nem térek ki sem a XVI. század eleje óta igazolható papírmalmokra, sem a már a XVII. század első felétől jelentkező üvegcsűrökre, sem a nemesfém-, a réz- és a vaskohászatban a középkor óta folyamatosan továbbélő üzemi formákra. Mindezek kizárása után két új üzemi forma marad fenn, a manufaktúra a textil- és bőriparban, valamint a nagyolvasztó a vaskohászatban. A rendelkezésünkre álló forrásanyag nagyon szegényes, és - mivel kis számú, rövid életű vállalkozásokról van szó - nem valószínű, hogy további kutatással lényegesen bővíthető. További nehézséget jelent a terminológia következetlensége. Vannak történészek, akik hajlanak rá, hogy az oíticina néven emlegetett üzemeket a céhes kézművességnél fejlettebb termelési egységnek tekintsék. Egyes konkrét esetekben a megnevezéstől függetlenül igazuk is lehet, de maga az officina szó - nyugaton a középkor, nálunk a XVI. század eleje óta igazolhatóan - egyszerűen műhelyt jelent, a fejlődési fokot nem minősíti. Nem állunk sokkal jobban a manufaktúra szóval sem. Ennek legelterjedtebb jelentése az általunk vizsgált időszakban egyszerűen 'kézművesipari termék', majd ebből elvonva 'kézművesipari terméket előállító műhely', amely