Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)
Előadások és tanulmányok - Stjepan Srsan: Törökök a XVI. és a XVII. századról szóló horvát irodalomban (fordította: Rohrerné Kovácsevics Zsuzsanna)
Az oszmán birodalom 15-16. sz.-i felvirágzása az egyik oldalról, a másikról pedig az európai országok egyre inkább a saját belső problémái felé fordulása lehetővé tette a törököknek Dél-Európa nagy részének megszállását. Ez különösen vonatkozott a Magyar Korona országaira, melyeknek részét képezte Horvátország is. II. Lajos király halála után folyó hatalmi harcok következményeként a Magyar Korona országainak egy része a Habsburg-ház, azaz az Osztrák Monarchia uralma alá került. Ez idő alatt a törökök elfoglalták Horvátország és a szomszédos országok nagy részét, és azt 160 éven keresztül uralmuk alatt tartották. A horvát területek másik része a Velencei Köztársasághoz került és csak az elenyészően kicsi Dubrovniki Köztársaság őrizte meg szabadságát pénzzel és ügyes diplomáciával. Az így felaprózódott, az oszmán és osztrák császárság történelmi háborúinak kereszttüzében álló Horvátország visszamaradt gazdaságilag is és kulturálisan is. A 17. sz. végén a keresztény sereg kihasználva a török császárság belső gyengeségét, az európai uralkodók támogatásával általános támadást kezdett Törökország ellen. 1683-tól megkezdődik a nagy háború a török megszállás alatti területek felszabadításáért, a század végére pedig sikerül őket a Száván és Dunán túlra szorítani. Ekkor alkalom kínálkozott a többi balkáni ország felszabadítására is, de ezt egyes európai uralkodók akadályozták. A keresztény sereg offenzívájában a döntő fordulat az eszéki török erődtől valamivel északabbra. Nagyharsány alatt játszódott le 1687-ben. Itt az 1526-os mohácsi vereségért sikerült visszavágni, a törökök súlyos vereséget szenvedtek. Ebben a háborúban, melynek most ünnepeljük az évfordulóját, kiemelkedő szerepet játszottak a hazájukat védő horvát és magyar katonák. Amikor a 16-17. sz.-ról szóló, elsősorban a török hódításokhoz, harcokhoz, valamint magához a felszabaduláshoz fűződő forrásokat, irodalmat említjük, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy habár azok számosak, megjelenésük egyes területeken, korszakokban változó, sőt néha hiányos is. Ugyanakkor a források jelentős része elveszett, egy része ismeretlen helyre került és csak bizonyos hányadát sikerült feltárni, nyilvánosságra hozni.