Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Timár György: Baranya népének kontinuitása a török korban

Ha az egész Baranya megye törökkori népességének kontinuitását kívánjuk vizsgálat alá venni akkor egy merőben más módszert kell ahhoz kidolgoznunk. Különösen azzal válik ez nyilvánvalóvá, ha meggondoljuk, hogy az egytelkes nemesi és köznemesi réteg az 1542-ben dika alá vett baranyai falvak lakosságának legfeljebb 10-15%-a ha volt.

3 A baranyai magyarság törökkori kontinuitásának kérdésével érdemben először a Baranya megye földrajzi nevei c. kötetek előkészítésénél foglalkoztunk. Ezekben a kötetekben ugyanis nemcsak valamennyi városról és faluról, hanem majorról, pusztáról, sőt lehetőleg a még kisebb lakott helyekről is településtörténeti, demográfiai összefoglaló olvasható. A legtöbb ilyen pár soros ismertető ilyenfajta bevezetővel indul: „A török hódoltság alatt is folyamatosan lakott volt..." vagy: „A török hódoltság alatt valószínűleg lakott volt. . ." vagy: „A törökkor alatt elnéptelenedett..." vagy: „A török hódoltság alatt népessége kicserélődött..." Ez a kifejezés, hogy „. . . folyamatosan lakott volt..." a helység népességének egy olyan törzsére mutat rá, mely a lakosságból néhány családnak vér szerinti leszármazására utal. Vagyis, hogy a helységben nagy valószínűség szerint legalább egy-két kontinuus család átvészelte a török hódoltságot.

6 A család kontinuitás esetében a legkevésbé sem gondolhatunk valamiféle békés időkre jellemző egy helyben lakásra. Számos hasonló példa helyett lássunk egyet: Baranya 1542. évi dikális konskripciója szerint Vérükén, az 1571. évi defter szerint Kisuertikén él a Sós család. A törökkor végén a felszabadító háborúk utáni években Vertike lakatlan puszta. A Sós család különböző leszármazottai a környező helységekben laknak. A 18. század elején ismét Vérükén találjuk a Sósokat olyannyira, hogy a falut elkezdik Sósuerükének nevezni. Függetlenül attól, hogy a zavaros időkben a Sós család tagjai elhagyták falujukat, azzal, hogy később visszaköltöztek oda, a családot Vérükén kontinuusnak - folyamatosan ott lakónak - tekinthetjük. A kontinuitás kimutatásához alkalmazott módszerünk végül is igen egyszerű. A 16. századi magyar és török faluösszeírások családnév anyagát kell egybevetni a hódoltság utáni korai, 17. századvégi összeírások névanyagával. Ezt az összevetést a lehetőség szerint ki kell egészíteni a török hódoltság idején keletkezett 18. századi híradásokkal. Megjegyzendő, hogy a hódoltság e korszakából csak igen elvétve ismerünk erre alkalmas forrásokat. E témakörrel az alábbi publikációk foglalkoznak : A Baranya Megye Földrajzi Nevei (I. kötet 12. oldal) bevezetésében a módszer rövid ismertetése, melynek bővebb bemutatása megtörtént Zalaegerszegen a IV. Magyar Nyelvtudományi Konferencián elhangzott egyik hozzászólásban.

7 A Siklósi Vár és Múzeumbaráti Kör 1986. évi tudományos emlékülésén elhangzott előadás. Tímár György: „A siklósi provizoratus falvai magyar lakosságának kontinuitása."