Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Bezerédy Győző: Dunaszekcső és Sellye vára a pecséteken

nyargó holtágakból kialakult tavakkal volt teletűzdelve. Csak a magaslatokon alakulhatott ki az élet, ott maradhattak meg tartósan a szilárdabb építmények. Ilyen lehetett a mai kastély területe és az egykori vár területe is. Még az 1838. évi, úgynevezett Kóczián-féle térképen is láthatók azok a mocsaras, vizenyős területek, melyek Sellyét körülvették. Ez a Körcsönye patak ártere volt. A vizenyős, mocsaras részek tovább folytatódtak dél felé, a Dráva felé, mely egykor a mainál északabbra folyt. Sellye váráról több utalás található a török történetírók munkáiban is, így Szülejmán naplójában is, ki rögzítette a vár elestét (1532. július 20.), majd Dzselazade Musztaia tesz említést arról, hogy „nehezen hozzáférhető és veszélyes hely" volt. Megemlíti azt, hogy a vár mellett feküdt a külváros, ez a kijelentés arra enged következtetni, hogy Sellye a jelentősebb települések közé tartozhatott.

12 A török adóösszeírások azonban kevés lakosságot jeleztek, 1554-ben 32, 1571-ben 22, 1582-ben 21 adózó családot jegyeztek fel. Sellye a kisebb mezővárosok közé tartozott.

13 Az azonban, hogy az 1554. évi adóösszeírás két utcát (városrészt) is említ azt bizonyítja, hogy Sellye egykor jelentősebb település lehetett, és ez a csökkenés nem 1554-ben, hanem korábban kezdődött. Közrejátszhatott ebben az a zavaros, veszélyes idő is, mely 1532-től Szigetvár elestéig jellemezte ezt a vidéket, éppen a vár körül. Ennek következtében a lakosság zöme nyilvánvalóan távolabb, biztonságosabb, védettebb területekre menekült. Sellye várának a pusztulása a XVI. század második felére esik. 1555-ben Nádasdy Tamás már említést tesz olyan kisebb várkastélyokról, melyeket, mielőtt a török azokba beköltözne, s megerősítené őket, le kellene rombolni. Sellye éppen erre a sorsra jutott. Horváth Márk szigeti kapitány 1556-ban Nádasdy Tamásnak a következőket írta Sellyéről: „őfelsége parancslevelére castellum Seilet tegnap felgyújtottam, a hadiszekereket, 4 sugárágyút, 1 vaságyút, 13 szakállas prágai puskát, 22 csetnikit, s egyebet ide hozattam." E levélben közölt jelentős zsákmányból is látszik e megerősített hely a környéken a jelentősebbek közé tartozott, s hogy fontos helyen volt, azt egy későbbi, 1559-es keltezésű levél is bizonyítja. A török ugyanis újból kísérletet tett a hely megerősítésére, míg végül aztán még ugyanez év decemberében a szigetiek „. . . az itteni egész helyőrség, gyalog és lovas Sellyére ment s ennek falait, amennyire csak lehetett, lerontotta, az árkokat betemette . . A vár ismételt újjáépítése a XVII. századra esett. Az újjáépítés a régi falak felhasználásával indult el. Ahol építeni kellett, ott téglát, facölöpöt használtak fel építési anyagnak. A vár palánképítménynek látszott. Cselebi ugyanis annak tüntette fel. Valójában azonban igen sok téglaanyagot is felhasználhattak az újjáépítés során. Ezt a falu 1726-os keltezésű pecsétje is bizonyítja, ezen ugyanis téglavár látszik.

15 Ezek után vizsgáljuk meg a falu pecsétjét, melynek köriratán az 1726-os évszám olvasható. A pecsétképen téglakötés-falú vár látható, középütt kapu-