Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Varga J. János: Az 1683-1687-es katonai sikerek politikai következményei

köszönhette, aki maga sem kedvelte különösebben a magyarokat. A Dél-Itáliából a császári udvarba került ifjút ő juttatta jelentős állásokba. Caraffa hamarosan tábornok, 1685-ben a felső-magyarországi hadak fővezére lett, két év múlva titkos tanácsos.

2 Neveltetése és pályafutása persze nem magyarázza meg magyarellenességet. A debreceniek kifosztásához a kezére játszó körülményeknek is meg kellett lenniük, s ezeket a hadiállapot biztosította. Ahova a császáriak győztesként bevonultak, ott nem állították vissza a megyék régi szervezetét, hanem ideiglenesen maguk a katonatisztek vették kezükbe a polgári igazgatást. (Ez persze frissen elfoglalt területeken mindenütt a világon így volt.) Keményen behajtották a katonaság ellátására kivetett porciót, megszerezték a földesúri haszonvételeket, a malmok, kocsmák, mészárszékek javadalmait is. A Caraffa csapatai által 1685-1686 telén megszállt vidék meghódított területnek számított, a beszállásolás a hadijog teljes érvényesítését jelentette, ami azzal járt, hogy a tábornok pénzbeni és természetbeni szolgáltatást követelt a megyéktől és a városoktól. A megyékre kevesebb készpénzterhet rótt, azoktól élelmet és takarmányt követelt inkább, de Szatmári és Debrecent hallatlanul nagy summával, havi 80 000, fél esztendőre 480 000 forinttal terhelte meg, hogy csapatait elláthassa. Az összeg hallatán először még Bécsben is elszörnyedtek, mondván, hogy a császár egyes tartományai a legnagyobb erőfeszítéssel sem képesek ekkora adófizetésre. De amikor Caraffa azt jelentette, hogy Debrecennek 3000 háza van, s egy-egy házra havonta 26 forint 40 krajcár, fél évre 160 forint jut, nem akadályozták meg a kegyetlen egzekúciót.

3 A városi tanácsnokok és esküdtek az első kéthavi reparticiót még behajtották, de a következő hónapokra eső összeget nem tudták összegyűjteni, azt már Caraffa végeztette el hajmeresztő kegyetlenséggel. A tábornok 1686. február 15-én este érkezett meg katonáival Debrecenbe. Az utcákra őrséget állíttatott, a város elöljáróságát bezáratta a városházán, majd a tehetős polgároktól 3000-6000 forintnyi összegeket hajtatott be zsoldosaival. Az adó azonban ebből nem telt ki, ezért a lakosságot utcánként egy-egy udvarba tereitette és válogatott kínzásokkal kényszerítette vagyonuk kiszolgáltatására. A szükséges summa készpénzben, arany- és ezüstneműben még így sem folyt be, ezért Caraffa mindenféle értékes ingóságot: posztót, terményt és lábasjószágot elvétetett. A behajtott sarc összegét az erdélyiek mintegy 180 000200 000 magyar forintra becsülték, s az egykori debreceni adatok is 200 000 forint körüli összegről tanúskodnak. 1686 őszén a Szolnoknál táborozó Caraffa ismét óriási kontribúciót vetett ki a városra : utcánként havi 3000 tallért, ami - 12 utcája lévén akkor Debrecennek - 36 000 tallért, azaz körülbelül 60 000 rajnai forintot jelentett.

4 A „debreceni mészárszéket" - ahogyan a kortársak nevezték - felülmúlták az 1687-es eperjesi események. Mivel Munkács vára még mindig ellenállt a császáriak ostromának, Caraffa egy általa kiagyalt, nem létező összeesküvés-