Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

A konferencia köszöntői - A Magyar Történelmi Társulat Dél-Dunántúli Csoportja elnökének köszöntője és megnyitója (DR. T. MÉREY KLÁRA)

E célt szolgálja, de a kérdést nagy távlatokba ágyazóan az egyik külföldi előadónknak és egyik hadtörténészünknek előadása, akik a két hadvezér: Miksa Emánuel és Bádeni Lajos hadjáratairól adnak beszámolót és értékelést, illetve a harmadik előadó, aki a Budától Belgrádig című, e hadjárat dokumentumait tartalmazó, s csodálatos metszetekkel, képekkel díszített jubileumi kötetnek bemutatására vállalkozott. Nem lehet azonban közömbös a ma embere számára az sem, hogy miként élt akkor a mindennapok embere. A gazdaságtörténész ezt a 17-18. század fordulójára kialakult új üzemi formák bemutatásával hozza közel, a társadalomtörténész pedig Baranya népe kontinuitásának, továbbélésének bizonyítékaival. Az e tájon élő népek közös sorsának megismertetését segíti elő egyik külföldi előadónk a török kor horvát irodalomban történő visszatükröződését bemutató előadása. S megismerjük a korabeli „objektumukat" abból a referátumból, amely a baranyai és a tolnai várak képét a 17. századvégi pecséteken mutatja be, s abból a filmből, amelyet a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója „Nagyharsány emlékezete" címmel forgatott. Konferenciánk tudományos programja azonban ezzel még korántsem zárult le. A tanácskozások második része már túlmutat a kor hazai problémáin és nemzetközi kicsengése van. Ezt mutatja a Franciaország és a tengeri hatalmaknak a török háborúkhoz való viszonyulását tárgyaló rerefátum éppen úgy, mint az 1683-87-es katonai sikereket bemutató, vagy az Eger kapitulációját, s a Caraffa-járás emlékeit tárgyaló előadás. A tanácskozásoknak helyet adó Siklós török kor végén történő bemutatását a hazai művészetek egyik kiváló szakértőjének előadásából ismerhetjük meg. Rég vitatott és számunkra nagyon fontos probléma, az 1687-es törökellenes hadjárat és a magyarországi katonaság kérdésében a legilletékesebb, a Hadtörténeti Térképtár igazgatója tart majd előadást. Ez a hivatalos, tudományos program, amelyet színez és mához hoz közel az az emlékkiállítás és emlékkő-avatás, amelyre most, 300 év után, azoknak az utódoknak jelenlétében kerül sor, akiknek ősei e csata kedvező eldőlte nyomán kezdhettek új életet. Természetesen nem szabad azt gondolnunk, hogy a csata másnapján már folytatódhatott a régi, illetve kezdődhetett az új, most már a béke reményében folytatandó élet. Még élénken emlékezetemben él az a szép és annak idején nagy feltűnést keltő előadás, amelyet 1974-ben, egy Rákóczi kori emlékülés kapcsán Szita László tartott, elénk tárva azokat a tragikus hangú, újonnan előkerült dokumentumokat, amelyek azt mutatják, hogy Baranya megye régi népességének pusztulásával és az újaknak betelepülésével még évtizedeken át tartó ellentétek, üldözések, bizonytalan életkörülmények jellemezték e hadjáratoktól szabdalt földet és népének életét. Megrendítő képet festett a zsákmányoló katonaság és a termelni akaró föld népe ellentéteiről. Ezek azonban