Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Ludwig Hüttl: Miksa Emanuel bajor választófejedelem és Magyarország visszafoglalása az oszmánoktól (fordította: dr. Meláth Ferenc)

lenne, amivel őt őfelsége három évvel ezelőtt a zarándokúton Altötting felé megáldotta, melyet az akkori ígéretének megfelelően kötelessége szerint a legengedelmesebb dicsőségre és szolgálatra, saját és a kereszténység elleni ellenségre készenlétben tartja, evégből minden alkalommal kirántia és használni fogja". (Sturminger, 386-387. oldal.) 25 Riezler, 7. kötet, 279-280. oldal. 26 Staudinger, 179-181. oldal. 27 Riezler, 7. kötet, 283. oldal. 28 Jelentései: PAE Correspondance politique Bavière, vol. 38. (1684). 29 llrhnnski. Hnns: Lotharinaiai Károly, Ausztria törökverője. Wien-München, 1983. 30 Riezler, 7. kötet, 283. oldal; Staudinger, 188. oldal. 31 Heyret, M. : P. Markus von Aviano O. M. Cap., apostoli misszionárius és pápai legátus a keresztény seregben. München, 1931. 32 így ítélkezett a későbbi években a francia diplomata és marsall Villars, mindenesetre valamelyest öntelten: „A bajor választófejedelem sok természetes bátorsággal bír; soha nem unatkozna a háborúban, ha naponként csatároznának. A csaták szórakoztatták őt, ha ez nem is a legkedvezőbb hely egy parancsnoknak, így mégis nem nagyon szívesen cseréli el az árkot, ahol lőnek, olyan hellyel, ahonnan a szükséges parancsokat ki lehet adni". Miksa Emánuel, így Villars, az ellenséget menekülni szereti látni, saját táborát hatalmába keríteni, a győzelmet és a győzelmek gyümölcseit élvezi. (Urbanski, 185-186. oldal). 33 Staudinger, 193. oldal. 3

'* Riezler, 7. kötet, 258-263. oldal. 35 Így nyilatkozott a bajor főudvarmester, gróf Rechberg a francia különmegbízottnak, De la Haye-nak: a választófeiedelem eqv hercegnőt fog feleségül venni, aki házának nagy „hasznot" hoz. (Haye XIV. Lajoshoz. München, 1684. január 10. : PAE Corr. pol. Bavière vol 38., fol. 419 verso). 36 Bajor Allami Főlevéltár titkos házi levéltár levelezési részlege, 679. akta, folio 1-5 verso : A bajor titkos tanácsnokok : Berchem, Leibelfing és Leidl szakvéleménye, München, 1684. november 23. koncepció. 37 Az 1685. április 12. házassági szerződés, valamint a lemondási okmányok és akták 1685. április 12. és 1685. máius 15. között Bécsben Házi, Udvari és Állami Levéltárban (WHHStA) találhatók a családi okmányok n. 1769, 1770, 1771, 1772, 1773, 1774, 1775. Vesd össze továbbá: Túrba, Gustav: A pragmatika szankció II. lapjai: A házi törvények (Bécsi államtudományi tanulmányok 11. kötet), Leipzig-Wien, 1912. 87-91. oldal., Hüttl, Ludwig: Bécs, München és Versailles kapcsolatai az 1684-1688 között tartó nagy török háború idején. MÖStA 38. kötet. Wien, 1985. 81-122., itt: 88-99. 1686-ban II. Károly spanyol király megszavaztatta a spanyol államtanácsot az utódlásról. A többség a bajor választófejedelemné, Mária Antonia jogai mellett foglalt állást, egy kisebbség az osztrák uralkodóház mellett, Franciaország mellett senki. Geopolitikailag nézve így a nagyinquizitor véleménye: nem a spanyol király lesz Bajorország hercege, hanem Bajorország hercege lesz Spanyolország királya. Spanyolország és Bajorország perszonáluniójából nem azok a következmények várhatók az európai hatalmi egyensúly számára, mint Spanyolország egyesülése az osztrák uralkodóházzal vagy Franciaországgal (vesd össze: Riezler, 7. kötet, 325-326. oldal). :iS Bécs felmentése és Esztergom bevételének költségei 1683-ban 2 238 283 forintot (guident) tettek ki. (Riezler, 7. kötet, 280. oldal). Az 1687-es hadiárat után a választófeiedelem 1 millió forintos (güldenes) költségről beszélt (Riezler, 7. kötet, 301. oldal). Az egész bajor „államháztartás" (ha akkoriban egyáltalán ilyesmiről beszélhetünk) a bajor országos karok és rendek hozzájárulásával együtt mintegy 4 millió forintot (guident) tett ki. A - hatalmas - segélypénzek a császár részéről az évi katonai kiadásoknak csak egy részét tudta fedezni. A pfalzi örökösödési háború miatt (1688-1697) Miksa Emánuel az 1688-as magyarországi hadjárat után is a császárral szövetkezett. A bajor háborús terhek 1683 és 1692 kc~ött 14 913 000 forintra (guldenre) rúgtak. A császári segélypénzek akkoriban 2 150 000 guldent/forintot tettek ki. (Riezler, 7. kötet, 323. oldal.) 39 Némely kolostornak évente 10-től 14 000 tallért kellett fizetni (Riezler, 7. kötet, 301. oldal). Egy tallér = körülbelül 1,5 forint/gulden.