Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Ludwig Hüttl: Miksa Emanuel bajor választófejedelem és Magyarország visszafoglalása az oszmánoktól (fordította: dr. Meláth Ferenc)

a svédek behatoltak a városba, a bajor fejedelem pedig a meredek és nehezen hozzáférhető falrést vette birtokba, a várpalotát elfoglalták. Szörnyű vérengzés következett a megmaradt megszálló csapatok (védőrség) és a lakosság között.

50 Miksa Emánuel a lotharingiai és gróf Stratmann kérésére egész tekintélyének latbavetésével igyekezett véget vetni a katonák tombolásának, akik a hosszú nélkülözések és az elmúlt hónapok erőfeszítései után rendkívül elkeseredettek voltak.

51 Az ostrom alatt egyedül a bajor ezredek 47 tisztet és kb. 1600 katonát, halottakat, sebesülteket és betegeket veszítettek el.

52 Ez harci erejüknek csaknem egyharmadát jelentette. A bajor lovasságot ezidőben legtöbbször más helyekre vezényelték. Mivel nem sikerült a nagyvezír seregét megtámadni, s a sereg visszavonult a Dráván túlra, a hadjáratot az oszmánok ellen 1686-ra befejezték. A katonák téli szálláshelyeikre vonultak vissza. Mint minden évben, a szálláshelyeken ellátási nehézségek keletkeztek. „A becsületes katonák nagy nyomorúságban szenvednek", tudatta Miksa Emánuel a császárral, „úgyhogy részben nyomorultul kimúlnak, részben megszöknek". Újból véleménykülönbségek adódtak a császári segélypénzek késedelmes kifizetésével kapcsolatban. Miksa Emánuel az 1687-es karnevált, mint a többi hadvezér és a fejedemi rendek személyiségei, Velencében töltötte. VII. Harsánytól Belgrádig A viták Miksa Emánuel és Lipót császár között a főparancsnokság kérdéséről tovább folytatódtak. Jóllehet az 1685 és 1686-os események megmutatták, milyen fontos és milyen sikeres volt minden résztvevő egyetértő együtt működése, hogy Magyarországot az oszmánoktól fokozatosan visszahódítsák, Miksa Emánuel szilárdan ragaszkodott céljához, hogy megkapja a főparancsnokságot az egész császári hadsereg felett. Ez az ügy nemcsak a bajor és a császári diplomáciát foglalkoztatta, hanem a francia diplomáciát is. Az a tény, hogy Miksa Emánuel házassága a császárlánnyal, Mária Antóniával nem volt különösen boldog, ugyancsak nem maradt titokban. Ha ez a házasság gyermektelen maradna, akkor Miksa Emánuel minden reménysége, hogy a spanyol örökségnek legalább egy részét megkapja, tárgytalan lenne. Ugyanis nem Miksa Emánuel, hanem neje és a házasságukból született utódai jönnének számításba a spanyol törvények értelmében, mint lehetséges örökösök. Ezt az összefüggést felismerve a francia diplomácia új kapcsolatokat igyekezett létrehozni a bajor választófejedelemmel. Ugyanis 1685-ben a hosszú évekig Münchenben tevékenykedő Denis de la Haye-Vantelet követet, aki egyébként