Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Czigány István: A magyarországi katonaság és az 1687-es törökellenes hadjárat

Esterházy János győri főkapitány 1687. augusztus 14-én, amikor még nem értesült a nagyharsányi csata kimeneteléről, a következő levelet intézte Batthyány Ádámhoz: „. . . ha Mohácsnál találja az törököt (ti. a szövetséges haderő) az mint Nagyságod írja, szembeszáll és megütközik vele, melyre a nagy Isten erőt és tehetséget engedjen nekik, írja gróf Zichi István úr Tatáról és Nagy Ferencz Egerszegről, hogy mind a kétfelől temérdek sokaságú sáskák, sűrű seregekkel mennek alá fele, mely ... az török [ne] k veszedelmit jelzi, az előtt való két esztendőben is, amikor Esztergomnál megfutamodtatott, és tavaly is, midőn Budátul megfordult az török tábor hasonlóképpen mentek a' Sáskák ugyanis az pogányok veszedelmit az földi jelek, az pogányok romlását, az égi jelek pedig az keresztények csapásit jelentik."

1 Korszakunkban a babonás hit a politikusokat és katonai vezetőket ugyanúgy jellemezte, mint az egyszerű embereket. Az irracionalitás világa a racionáliséval keveredett, s ez a magyarországi társadalmat is jellemezte, a magára hagyatottság és a kiszolgáltatottság érzésével együtt. Mindezen szokások és gondolatok a magyar társadalom politikai vezető, s katonáskodó rétegeiben az előző évtizedekben már tudatosultak, melyeket Nádasdy Ferenc országbíró emígyen vetett papírra egy 1659-ben kelt levelében: „Megfogyatkoztunk tagjainkban, előttünk járóink élvén holtak, érzéketlenek; egynehányan erőtlenek vagyunk, a többinek nincs egy akaratja, érezzük a fájdalmat, orvoslást nem találhatunk, mert más hanem az, mely a kereszténységgel ellenkezni láttatnék: Ha mindnyájan pogány alá adnánk magunkat."

2 Amint Nádasdy eme írásából kiviláglik, a század magyar politikai vezetői a nemzet fennmaradásának érdekében valóságos kötéltáncot jártak a két nagyhatalom között. Az oszmánoktól való félelem, mely erősen rányomta bélyegét az európai közgondolkodásra is, Magyarországon a behódolni vagy ellenállni, olykor feloldhatatlan dilemmájában csapódott le. Olyan, a partikuláris lépten-nyomon átszőtt, sajátos kettősség jellemezte a magyarországi poitikát, mely a Habsburg-birodalom irányítói előtt jórészt érthetetlenek maradtak. Az európai horizontú birodalmi politika és a sajátos magyarországi érdekek ellentétei a felszabadító háború idején sem nyertek feloldást, sőt a megváltozott körülmények között olykor tovább mélyültek.