Timár György: Királyi sziget. Szigetvár várgazdaságának iratai 1546-1565 - Baranya török kori forrásai 1. (Pécs, 1996)

III. FORRÁSKÖZLÉS

és más hiteles iratok alapján tartozik bizonyítani, hogy a számadásában szereplő kifizetés valóban megtörtént-e. Különben a Kamara azt az egészében nem fogadja el. Nagy László szigeti katona vallomása szerint két bácsmegyei városból, tudniillik Szeremlyénből és Monostorból felvett 150-150 Ft-ot, összesen 300-at, mely összeg a kapitány számadásaiban nem szerepel, amit ott pótolni kell. Azaz 300 Ft. Thót János és Herendy Balázs szigeti katonák vallották, hogy három falu, Kepchin, Nyary és Kyss Zank a kapitánynak 150 Ft-ot fizetett le. Ez az öszszeg nem szerepel a kapitány számadásaiban. Ezért a Kamara véleménye szerint a kapitány köteles ezt az összeget is a császári felség részére letétbe helyezni és megtéríteni. Tudniillik 150 Ft. Feleljen ezenkívül a kapitány arra, hogy miért a saját részére szedte Baranya dézsmáit, amit a császári és királyi felség nevében évente a vár szükségleteire szoktak bérbeadni. Térítse meg, amit így beszedett. Továbbá a vizsgálatból kitűnik, hogy a kapitány és mások a töröknek fegyvereket, vérteket és sisakokat szolgáltatott ki. Hogy ebben az ügyben mi a teendő, arról ő császári felsége rendelkezett és ez a legszentebb császári és királyi felség kegyes döntésén alapszik. Mégis az országnak a bajvívásról hozott végzései szerint ez mindig is megszokott volt azok sorában, akik fegyvert viseltek és az ellenség között jártak-keltek. Hasonlóképpen, hogy milyen eljárást kell követni az ártatlan emberek, különösen a nők legyilkolása esetében - mint ahogy ilyent a vizsgálat részletesen írásba is foglalt - a császári és királyi felség az ő páratlan bölcsessége szerint már döntött. Azon 611 köböl búzával kapcsolatban, mely a kapitány elszámolásaiban szerepel, és amelyről azt írja, hogy sajátjából szállíttatta be őfelsége várába és érte ugyanannyi Ft-ot vett fel, az intézője (provisor) kivételével majdnem minden tanú egyöntetűen vallja, hogy arról semmit sem tudnak, és hogy ilyen fuvar elvégzésére parancsot nem adtak, hiszen a várban mindig is volt elegendő búza. Ha pedig valóban történt ilyen búzaszállítás a várba, arról a Kamara azt véleményezi, hogy az azoknak a birtokoknak dézsmájából került ki, melyeket a szent császári felség adományozott a kapitánynak, és amely [dézsmák] őfelségétől pénzen lettek bérbe véve. Mondják, hogy [a kapitány] e birtokok dézsmáit mindig önmaga részére gyűjtötte be. Éppen ezért úgy ítéli a Kamara, hogy ha ugyan a kapitány elégséges indokokkal eljárását elfogadhatóvá nem teszi, vissza kell térítenie azt a bizonyos 611 Ft-ot. Végül a Kamara magának Horváth Márknak a szent császári és királyi felség elé terjesztett számadásaiból készült kivonat birtokában alázatosan jelzi őfelségének, hogy úgy véli, nem lenne helyes, ha Horváth Márk az adózásra való meghódításból beszedett összeget, vagyis az 1749 Ft 30 dénárt, továbbá a malmokból beszedett 343 Ft 8 dénárt önmagának tartaná meg. A Kamara