Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

II. TANUMÁNYOK

ringiai azonban nem várakozott, hanem nyomult rendíthetetlenül előre, Balázsfalvánál újra egyesítve a lovasságot és a gyalogságot. A fejedelem és a rendek előtt világossá vált, hogy a tárgyalás és a megegyezés még mindig jobb megoldás - saját egyéni érdekeiket is figyelembe véve mint a reménytelen ellenállás, nem lévén elég katonai erő, amely a siker legkisebb reményében vehetné fel az Erdélybe vonuló császári sereggel szemben a küzdelmet. Balázsfalván az immár harmadszor tárgyaló fejedelmi követek és Lotharingiai Károly egyezségre jutottak. Az erőpolitika diadalmaskodott, amely lotharingiai hatalmas tekintélyét növelte az udvarban és a császár szemében egyaránt. A szerződés révén a fejedelem és az országgyűlés hozzájárult ahhoz, hogy a csatolt részek (partes adnexae) nélkül, a császári csapatokat Nagyszebenbe, Kolozsvárra, Gyulafehérvárra, Besztercén, Müllenbachba, Szászvárosba, Marosvásárhelyen, Déván, Szamosújváron, Somlyón, Betlenen, elszállásolják és ezek erődítését és környékét átadják, teljesítik a szálláshelyekre vonatkozó minden követelést, természetbeni szolgáltatásokat, a 700 000 gulden pénzöszszeggel együtt. Elég az egykorú térképekre pillantani, az akkor használatban lévő posta- és közlekedési utakat tekintetbe venni, valamint stratégiai és politikai szempontból a városok ranglistáját szemlélni, világossá válik: Erdély a Habsburgok ölébe hullott, kardcsapás nélkül. A balázsfalvi szerződésben Apafinak és családjának a Habsburgok garantálják ezentúl a biztonságát. A fejedelemnek és fiának, Mihálynak a fejedelmi jogokat e szerződés biztosította. A négy bevett vallás jogait is elismerik és kimondják a szabad vallásgyakorlatot. Egy sor cikkelyben garantálják a vagyon- és jogbiztonságot, valamint az eddigi rendi jogok megtartását. Érdekes módon Lotharingiai Károly külön szerződésben - mint hadseregfőparancsnok - ígéretet tett a főszerződésben biztosított jogok maradéktalan betartásáról. A kortársak azonban érezhették mit ér az ilyen garancia, zsoldos tábornokok, Anton Caraffa gróf altábornagy és hozzá hasonlók hatalma alatt. Debrecen 1686 telén végig élt szörnyű megpróbáltatásai, az eperjesi vésztörvényszék határozatai alapján ártatlanul kivégzettek árnyékában hihetett-e józanul valaki a Habsburgok adta garanciáknak? Félelem miatt s a várható szenvedések előPa legjobbak Lengyelországba menekültek. Lipót császár a kegyetlenkedéseket „dicséretes" dolgoknak nyilvánította.

10 Lotharingiai a szerződést követően visszatért Bécsbe. Ezt megelőzően az Erdélyben elszállásolt hadsereg haditanácsát összehívta, ahol a császár megbízása alapján Friedrich Siegmund Schärffenberg gróf császári altábornagyra bízta a főparancsnokságot, a téli szálláshelyekre történő csapatok elvezénylését, a belső és külső biztonsági intézkedések végrehajtását. Ugyanekkor Apafi kiürítette Nagyszebeni és Fogarasra tette át a fejedelmi udvar székhelyét. 1688. éveleji események bizonyították azután, hogy a balázsfalvi szerződés garanciáját nincs aki betartassa. Mutatja egyben, hogy milyen nagy jelentőségű változások történtek azzal, hogy Erdély császári megszállás alá került. Míg 1686-ban Erdély rendjei egyáltalán nem akarták Kolozsvár és Déva megszállását sem, addig most 12 jelentős város minden nehézség nélkül a csá-