Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

II. TANUMÁNYOK

utánpótlás miatt valósággal éhezett. Napirenden voltak a rablások és sarcoltatások, amelyet már a fővezér szigorú büntetésekkel sem tudott megakadályozni. Főtiszteket vet újra börtönbe, de másnap már újabb rablások miatt rendelt el nyomozást szilágysomlyói és azt követő táborokban. Másodszor Erdély várainak átadását követelte, amelyek stratégiailag valamit is számítottak. Harmadszor az egész hadsereg számára biztosítsák a téli szállást, megfelelő élelemmel és jó kvártéllyal, amelyek egymással rendszeres kapcsolatban lehessenek. Mindezek bevezetőjéül Lotharingiai Károly azt fejtette ki, hogy a sereg csak azért vonul be Erdélybe, hogy az országot egyszer és mindenkorra felszabadítsa a hitetlenek gyalázatos igája alól; ezért elvárja azonban, hogy a fejedelem gyorsan küldje meghatalmazottjait a sereg elébe, hogy a fejedelemség megvédéséről (ti.: megszállásáról, a szerk. Sz. L.) szerződés köttessék. . .". A fővezér Szilágysomlyón várakozott a válaszra. Apafi a két legdöntőbb követelést elutasította, s követeket küldött a császári táborba alkudozásra. A fejedelmet és az erdélyi rendeket kétségbe ejtette az ultimátumnak tekinthető fővezéri levél. Kezdetben hallani sem akartak a császári seregek benyomulásáról. 100 000 guident ajánlottak fel a fővezérnek, valamint a hadsereg teljes élelmezését, ha „megkímélik Erdélyt a látogatástól", amelyet a törökök és a tatárok kétségtelen ürügyül használnak majd fel a fejedelemségbe való betöréshez. Rögtön ezután ajándékokkal küldöttség érkezett a Szilágysomlyó mellett állomásozó császári táborba, hogy elfogadható feltételeket érjenek el. Bánffy György vezette erdélyi delegátus azonban semmilyen eredményt nem tudott elérni a fővezérrel folytatott tárgyalásokon. Nagyon jellemző a politikai mentalitásra, amely ekkor jellemezte mind az erdélyi vezetést, mind a városok védelmét ellátó csapatok parancsnokait, hogy Somlyó kapitánya, miután megismételt kérdésére - tartsa-e a várat vagy átadja - semmilyen választ nem kapott a delegátustól, október 13-án átadta a várat a császáriaknak.

8 A császári csapatok az elhúzódó tárgyalások, s a bizonytalankodó fejedelem láttán nagy gyorsasággal folytatták demonstratív felvonulásukat, hogy ezzel alapos nyomatékot adjanak követeléseiknek. A fővezér, hogy a katonai demonstráció hatását növelje, a lovasságot és a tüzérséget, valamint a gyalogságot két részre osztotta, s külön utakon nyomultak Kolozsvár irányába. A legkisebb ellenállással sem találkoztak, akadálytalanul értek Somboron és Berenden keresztül, számos kisebb helyet érintve Kolozsvár alá, amely mint Hasslingen naplójából kiderül ,, . . . félelemből és Caprara gróf tábornok, valamint Veterani úr szavai hatására . . ." ellenállás nélkül átadta kulcsait. Kolozsvár behódolása nagy hatással volt valamennyi várra és városra, mert másnap október 19-én Szamosújvár is önként megnyitotta kapuit, hasonlóan cselekedett Beszterce kapitánya is.

!l A fejedelem és környezete, miután Nagylakon is eredmény nélkül tanácskozott, a császári csapatok előrenyomulását látva új deputációt nevezett ki és október 22-én Küküllővárban öt napon át tanácskozott a feltételekről. Lotha-