Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

V. EGYKORÚ NYOMTATVÁNYOK AZ 1687. ÉVI HADJÁRATRÓL ÉS A NAGYHARSÁNYI GYŐZELEMRŐL

tek, hogy fél óra múltán 6000 török halottat számláltak. A törököket erős támadás érte a horvátok és a bajor választófejedelmi lovasság részéről is, úgyhogy kénytelenek voltak visszakozni a fő szálláshelyükig, s közben 3000 katonát vesztettek. Erre a mieink hevesen ostromolni kezdték a sáncokat. A sáncok előtti lovasságot olyannyira támadás alá vették, hogy nem tudott állva maradni. A janicsárokat is elválasztották egymástól, azok szétszóródtak, mire aztán az egész sereg megzavarodott, és menekülni kezdett. A mieink szerencséje az volt, hogy az ellenség hosszú, de szűk táborát mindkét oldalról mocsár és erdő vette körül, s a mieink ellen nem tudtak frontot alkotni. A mieink birtokba vették az egész tábort, az ágyúkat. A menekülők tömege ugrott a mocsárba vagy futott az erdőbe, akiket - akárcsak egy vadászaton - felkutattak. A lovasság elmenekült, de a janicsároknak meg kellett fizetniük mindenért. 16 000 janicsár közül száz sem érte el a Drávát, a többieket kíméletlenül lemészárolták. A csatatértől egészen a hajóhídig feküdtek azok holttestei, akiket menekülés közben öltek meg. Néhányan Kanizsára vagy Székesfehérvárra menekültek. A lovasság közül háromezren - köztük feltételezések szerint a nagyvezír maga is - az erdőbe és a mocsárba futottak, ahol vagy éhenhaltak, vagy megadták magukat, vagy sikerült áttörniük. A herceg őfőméltósága szakadatlanul ágyúztatta és bombázta őket, míg teljesen felmorzsolta őket. Miközben a választófejedelem ebben a fő ütközetben csodálatra méltóan leszámolt az ellenséggel, a hercegnek alig kellett lövést leadnia, csupán a visszavágásban vehetett részt. A csata során és menekülés közben tehát az ellenség 20 000 katonát veszített, a mieink azonban nem többet 400-nál. A bajor választófejedelem őfőméltósága maga is veszélybe került az akció során - egy golyó megsebesítette a kezét, és ruháját is több golyó szakította át. Commercy herceget egy török kopja találta el a vállán és a fiatal Zinzendorf grófnak - a kamarai elnök fiának - ellőtték az egyik lábát. A kb. 16 000 janicsár közül akiket a harc során a mieink teljesen körülzártak - nem több, mint 500 jutott át a Dráván, a többieket kíméletlenül lekaszabolták. És ilyenformán a hatalmas török sereg Isten segítségével és a választófejedelem bátor és dicséretes hadvezetésének köszönhetően, szétszóródott. Az egész török tábor, az összes málha, 117 ágyú, kimondhatatlan mennyiségű lőszer és élelem, 6000 sátor, minden zászló és lobogó, 8000 ökör és birka, sok bivaly, teve és ló került a mieink kezébe, valamint számos értékes áru. Minden katona részesült a zsákmányból. A tisztek ötventől több mint 1000 guldenig terjedő jutalmat kaptak. A bajor választófejedelem őfőméltósága elfoglalta a nagyvezír gyöngyökkel és drágakövekkel ékesített, ezüsttel és arannyal díszített sátrát, mely egy értékes kastélyhoz hasonlított. A lotharingiai herceg őfőméltósága kapta meg a háborús kincstárat és pénztárt. A feledhetetlen győzelem tiszteletére augusztus 20-án Bécsben a Te Deumot énekelték háromszoros ágyúszó mellett. Azt kívánjuk, hogy a keresztény haderők kiváló tisztessége megsokszorozódjék és az Úr neve legyen áldott az egész világon. Az elfogott törökök elmondták közben, hogy seregükben sok idegen nemzetiségű katona harcolt, és azok javaslatára a nagyvezír azt a tervet eszelte ki, hogy elfogja a bajor választófejedelmet, mert csak ez az egy eszköze lehetett volna arra, hogy az elvesztett Magyarországot visszakapja. Ezért támadtak