Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

V. EGYKORÚ NYOMTATVÁNYOK AZ 1687. ÉVI HADJÁRATRÓL ÉS A NAGYHARSÁNYI GYŐZELEMRŐL

21- én Bátaszéknél ütöttek tábort, ahol a Sárvíz innenső oldalán olyan gazdag a vidék, hogy sem élelemből, sem tűzifából nem volt hiány. Egy lengyel szökevény azt jelentette, hogy noha az ellenség létszáma 100 000 fő, a sereg igen gyakorlatlan katonákból áll.

3 22- én a sereg ismét elindult, és Mohácsnál állt meg. Ide érkezett a hír, hogy az eszéki híd építése még nem fejeződött be, és hogy noha Eszéken sok török van, még ez ideig nem állították fel hadrendjüket, hanem újabb csapatok érkezését várják. Közben Mohácstól fél mérföldnyire, Szekszárd mellett egy hajóhidat építettek. 23- án elhagyták a mohácsi tábort, s Baranyavárra mentek, ahol a most létesített sütőkemencék jó szolgálatot tettek a seregnek, megjavítva a kenyérellátást. 24- én a sereg átkelt a szoroson. A mocsáron két jó állapotban lévő hidat találtak, amely olyan széles volt, hogy jobbról a lovasság és balról a gyalogság a legkisebb akadály nélkül átkelhetett. A mocsarakon keresztül vezető híd és út - melyen a nagyvezír haladt mindenkor a seregével - olyan széles és egyenes volt, hogy egészen Dárdáig el lehetett rajta látni. A sereg 1 óra körül tábort vert Dárdánál. A híd eszéki oldalán, 2 óra körül, néhány száz török lovas bukkant fel, majd ezt követően a gyalogosaik nyomultak át. A császáriak rögtön fegyvert fogtak, de az ellenség lovasai azonnal meghátráltak. 25- én a sereg egy negyedórányira megközelítette a Dráva mentén Eszéket és két harcvonalba rendeződve ütött tábort. Ellenséget nem nagyon láttak. Éjszaka 1500 gyalogos Souches altábornagy és Starhemberg ezredes parancsnoksága alatt felgyújtotta a törököknek a hidat védő erődítményét, aztán áthatolva az itt létesített védősáncaikon, az ellenséget a hídon keresztül űzte, és a pilléreken álló híd bejáratát is felgyújtotta. A híd tartóhajói azonban nem kaptak igazán lángra, de egy levált hajómalom mégis elrántott 6 ellenséges hídtartó hajót, melyeken a mieink megvetették lábukat. A mieink közül 30 katonát lőttek le és sebesítettek meg. Miközben az ellenség erős ágyútűz alá vette csapatainkat, őfőméltósága a nagy veszéllyel mit sem törődve, egész éjszaka maga is jelen volt, majd kissé hátrább rendelte és kisebb csoportokra osztotta a mintegy másfél ezrednyi támadó egységeinket. 26- án Orlick a Montecuccoli és a Herbeville ezred 3-3 századával megérkezett, és hírül hozta, hogy a nagyvezír a Száva és Pétervárad között áll. A hajóhídhoz ma nem vezényeltek olyan nagy létszámú egységeket, mint tegnap. 27- én megkezdtük a romboló munkálatokat a sáncon, és felégettük az ellenség néhány, a Dráván levő hajómalmát. Eszék alatti hajók is égni kezdtek, de a janicsárok hamarosan eloltották a tüzeket. 28- án egy szökevény érkezett Eszékről. Belgrádból*' 5 nap alatt vergődött el Eszék városába. Elmondta, hogy az ellenség 10 000-11 000 fővel áll Eszéknél, de a nagyvezír még Péterváradon maradt és a katonák között nagy félelem uralkodik. Ezt két Eszékről érkező paraszt is megerősítette hozzátéve, hogy a törökök abbahagyták a hencegést. Erős köztük a vélemény, hogy egy hadjárat nem hozhat sikereket számukra. Ezen az éjszakán a császáriak nemcsak azt a sáncrombolást fejezték be, amit előző nap elkezdtek, hanem elfoglalták a híd feljáratnál levő török közlekedőárkot. Haditanácsot is tartottak, ahol