Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

V. EGYKORÚ NYOMTATVÁNYOK AZ 1687. ÉVI HADJÁRATRÓL ÉS A NAGYHARSÁNYI GYŐZELEMRŐL

TÖRTÉNELMI ELBESZÉLÉS A HŐSIES HADITETTEKRÖL MELYEKET A KERESZTÉNYSÉG ÖRÖKÖS ELLENSÉGE, A TÖRÖKÖK ELLEN VISELT A NÉMET-RÓMAI CSÄSZÄR ŐFENSÉGE SZÖVETSÉGESEIVEL ÉS A VELENCEI KÖZTÁRSASÁGGAL 1687-BEN ÉS 1688-ban, MIND A NYILVÁNOS CSATÁKRÓL ÉS ÜTKÖZETEKRŐL, MIND FONTOS HELYSÉGEK ÉS ERŐDÍTMÉNYEK OSTROMÁRÓL ÉS ELFOGLALÁSÁRÓL KÉZÍRÁSSAL FELJEGYEZVE ÉS NYOMTATÁSRA ELKÜLDVE 1688-BAN A kegyes olvasóhoz Önök közül sokan csodálkozni fognak, miért került ez a történelmi elbeszélés nyomtatásra. A jelenlegi Magyar Királyság és a kereszténység örökös ellenségével, a törökkel folytatott háború okaival több tudomány foglalkozik. Ez az írás az átlagembereknek szól, és azt kívánja közölni, mit tettek 1687ben a császáriak és velenceiek a szerencsés előrehaladásért. A kiadó a legmelegebben ajánlja ezt a munkát kedvező fogadtatásra. A kegyes olvasó számára röviden bemutatjuk, hogyan készültek fel a magyarországi hadjáratra a császári Fenség és szövetségesei. Rövidre szabva azt is elmondjuk, hogy milyen szerencsés előrehaladást értek el idén, 1687-ben Magyarországon és Moreári

1 az örökös ellenség ellen. Kezdjük Székesfehérvárral.

2 A helyőrség egyre fenyegetőbben követelte elmaradt zsoldját. Közben a császáriak Budán, különféle kincsekkel, pénzzel teli ládákat találtak mélyen a földbe ásva, amit azután 7 jól megrakott szekéren Bécsbe szállítottak. Közben kiderült, hogy Finck von Finckensteinnek mikor kellett volna megvalósítania azt a szégyenletes tervét, hogy az oly sok véráldozatba kerülő főerődítmény, Buda ismét török kézre kerüljön.

3 Minthogy azonban a tervet felfedték, -ő azzal védekezett, hogy nem akart semmi rosszat, csak fortélyos módon pénzt szerezni a törököktől. A nagyvezír békekötésre törekedett. Felajánlotta, hogy Thökölyt elfogja és átadja a császár őfenségének, de sem ezt, sem a többi ajánlatát a haditanács nem méltányolta. Itt még sok olyan esetet lehetne felsorolni, ahol a törökök hadi és diplomáciai törekvései kudarcot szenvedtek, hely hiányában azonban nem tesszük. Inkább a császári ezredek Párkánynál megtartott egyesülését említjük, ahol a magyarok nélkül 36 000 fő gyülekezett. A lotharingiai herceg őfőméltósága ezzel a császári fősereggel indult az eszéki híd felé. A bajor választófejedelem és Badeni Lajos őrgróf, a parancsnokságuk alatt álló hadtesttel, a Duna túloldalán, Felső-Magyarországról Szeged felé haladtak. Közben a