Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
V. EGYKORÚ NYOMTATVÁNYOK AZ 1687. ÉVI HADJÁRATRÓL ÉS A NAGYHARSÁNYI GYŐZELEMRŐL
di irodát és a hadipénztár egy részét is, az aranyozott török lófarokkal, amely annak jeléül, hogy ott volt a főhadiszállás, a sátor elé ki volt tűzve. Ugyanott három karóbahúzott keresztényt találtak, akik a vallomások szerint a nagyvezírt arra biztatták, hogy bocsátkozzék harcba, mert a győzelem biztos. Ezért amikor a csapatok megkezdték a visszavonulást, azonnal kivégeztette őket. A többi sátrat, amelyek csaknem kivétel nélkül szintén újak voltak a tábornokok, tisztek, önkéntesek és a legénység kapták. A táborban mindenféle lefőzött és kész ételeket találtak, annak jeléül, hogy a törökök egyáltalán nem számítottak arra, hogy sáncaikból kiverik őket. Ugyancsak hátrahagyott az ellenség 68 kis és nagy ágyút, köztük négy db negyedes kartányt, 10 mozsarat, 1000 mérő lőport, 500 mérő salétromot és kátrányt, 8000 ágyúgolyót, 3000 bombát és kartácsot, 11 000 kézigránátot, megszámlálhatatlan mennyiségű ásót, fejszét, különböző szerszámot és egyéb fegyvert. Mint a foglyok és a szökevények vallomásából kiderül, a nagyvezír szándéka az volt, ha a mieinket megveri, amit biztosra vett, azonnal Buda váráig nyomul és azt visszafoglalja. Hogy tényleg ez lehetett a szándéka, a nagy előkészületek alapján egészen hihető. Emellett 7000 ökröt és tehenet, 6000 lovat és öszvért és szamarat, 1500 tevét, 800 bivalyt, megszámlálhatatlan mennyiségű birkát és kisállatot zsákmányoltak. 4 Az ökrök és bivalyok már be voltak fogva az ágyúk és a málha elé, hogy az éj leple alatt visszavonuljanak Eszékre, azonban a mieink támadása ebben megakadályozta őket és mindent visszahagyva fényes nappal kellett elszaladniuk. Kávéban, csokoládéban, cukorban, mézben, zabban, árpában, lisztben, vajban, faggyúban, rizsben, sajtban, olajban, sóban, sózott húsban és mindenféle ételneműben leírhatatlan mennyiség állt raktáron és olyan össze-viszszaságban, hogy rengeteget a lovak gázoltak össze és még több másként semmisült meg. Legnagyobb részét sikerült azonban Rabattá főkomisszáriusnak megmenteni s így a hadsereg ellátása hosszú időre biztosított. A lőszert teljes egészében megmentette a tábornok. Hogy hány ellenséges zászlót zsákmányoltak, senki sem tudja, azonban ezek közül 55-t a nagy török lófarokkal együtt a császár őfelségének Bécsbe küldtek el. A zsákmányolt kocsik között négy francia volt. A szökevények és a foglyok vallomása szerint a nagyvezír nem a saját elhatározásából ütközött meg, hanem azért; mert a magas portától két nappal előtte erre kifejezett parancsot kapott. . . (Nyomtatvány) Bm. L. HKH. 3. D. - 1687-1688. ÉVI HADJÁRATRA VONATKOZÓ DOKUMENTUMOK. AZ EREDTI CÍME: KURZE BESCHREYBUNG DES UNG.^ TÜRCKENKRIEGES 1685-88. BÉCS 1688. (Az 1685-88. évi hadjárat rövid leírása.)
