Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

V. EGYKORÚ NYOMTATVÁNYOK AZ 1687. ÉVI HADJÁRATRÓL ÉS A NAGYHARSÁNYI GYŐZELEMRŐL

ISMERETLEN SZERZŐ LEÍRÁSA A NAGYHARSÁNYI CSATÁRÓL . . . Meg fogják bocsátani, ha ezt a döntő csatát kissé bővebben tárgyaljuk, mert ilyen diadalt a Bécs mellett vívott ütközeten kívül még nem arattak keresztény hadak a török felett.

1 Felhasználjuk hozzá egy császári tiszt adatait, amely azt a következőképpen írja le: Alighogy 12-én a hajnal felpirkadt, az ellenséges hadakat tőlünk alig egy félóra járásnyira pillantottuk meg egy kiszáradt mocsárban, előrenyomulóban. Erre a lotharingiai herceg mindjárt megfúvatta a riadót és a jobbszárnyat hadrendbe állította. Hasonlóképpen cselekedtek őfensége, a bajor herceg a balszárnyon Badeni Lajos herceggel, akiket erről Savoyai herceg és gróf Serényi értesítettek. Mivel pedig az erdőség olyan közel volt a keresztény táborhoz, hogy az ellenség könnyen zavarokat okozott volna, a lotharingiai herceg őfensége a jobbszárnnyal, szép rendben, megindult Siklós felé két vonalban, egészen egy elpusztult falu templomáig, amely a tábortól félóra járásnyira feküdt. A bajor választófejedelem őfensége baloldalról kerülte meg a dombot és helyezkedett el két vonalban úgy, hogy a csapatok egy háromszöget, illetve inkább egy félkört alkottak. Hadaink előtt szakadatlanul száguldozott egy-két török, gyönyörű lovaik vidáman ficánkoltak, örömlövéseket eregettek a levegőbe, majd pedig ismét eltűntek. Mindez kétségtelenül azért történt, mert azt hitték, hogy a mieink félelemtől eltelve megijednek és visszavonulnak. így tartott ez körülbelül reggel 8 óráig, míg az ellenség 8000 szpáhival és 7000 janicsárral balszárnyunkra nem tört és mindkét oldalról megkezdték az ágyúzást. Hogy a törökök éppen a balszárnyunkat támadták meg, némelyek így okolták meg : azért történt ez, mert a szökevények és árulók vallomásai alapján remélték, hogy a bajor választófejedelmet a keletkező zűrzavarban - mivel tudták róla, mindenkor hősiesen küzdött - el tudják fogni és így kedvező békét csikarhatnak ki maguk számára. Mások pedig azt mondották, hogy a szökevények vallomásai alapján azt hitték, hogy a bajor ezredek nem olyan harcosak és sokkal könnyebben hozhatók zavarba, mint az öreg császáriak. A tény azonban ezekkel szemben az, hogy az ellenség azért, mert könnyebben akart célhoz jutni, el akart foglalni egy már megszállott dombot, s így a bajor csapatok oldalába kerülve balszárnyukat megrohanva oda betörni. Sikerült is mintegy 50 embernek feljutni oda, azonban két odairányított lovaszászlóalj elkergette őket. Lajos badeni herceg, aki csapataival a második vonalban állott, látva, hogy milyen heves a küzdelem, azonnal az első vonalba ment és jelentette a herceg-