Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

V. EGYKORÚ NYOMTATVÁNYOK AZ 1687. ÉVI HADJÁRATRÓL ÉS A NAGYHARSÁNYI GYŐZELEMRŐL

soraiban is örömet okozott. Egész magatartásukon meglátszott mennyire régóta kívántak harcba szállni az ellenséggel, hogy zsákmányt szerezhessenek. Az éjszaka csendes volt, mindenütt elegendő létszámú erős őrséget állítottak. 12-én - mely nap a császári csapatok számára szerencsés volt - kora reggel hadseregünk kivonult a táborból ugyanolyan rendben, mint ahogyan táborozott. A lotharingiai herceg őfőméltósága irányította a jobbszárnyat és a választófejedelem őfőméltósága parancsnoksága alatt állt a balszárny: a lotharingiai herceg ezredei a hegy mentén két vonalban vonultak. A cserjék és bokrok között, melyek gátolták a haladást, keresték az előrenyomulás útját. Arra törekedtek, hogy minél szélesebb területet nyerjenek, így kívánták megtartani a szükséges távolságot a vonalak között, s mögöttük a csapatok fedezet mellett haladhattak egészen odáig, ahol a síkság kiszélesült. A törökök és a tatárok a rendben álló csapatokat nem merték megtámadni. A herceg őfőméltósága minden különösebb nehézség nélkül vonult a sereggel a nagy síkságra s ott, a szokott rendben helyezkedtek el. Balszárnyunknak ezzel szemben a bozótos terep miatt nehezebb volt menetelnie. Az ezredeket a legjobb elrendezésbe vezényelték, hogy egy bizonyos magasságon túljutva biztonságosan a Siklós melletti táborunkig érkezhessenek. A janicsárok azonban elbújtak a fák és bokrok közé, s onnan lőni kezdtek minket. Azokon a helyeken, ahol megszakadt a bozótos, több török lovascsapat gyülekezett, melyek rajtaütésszerűén oldalba akarták támadni a mieinket, de a badeni ezred és a Strasser, a Gallenfelds-féle zászlóaljak, valamint a dragonyosezred olyan erős ellenállást tanúsított velük szemben, hogy eredmény nélkül vissza kellett vonulniuk. Ezután, hogy csapataink folytathassák útjukat, és a balszárnyunk elérhesse a jobbszárnyat, el kellett hagyniuk az említett magaslatot, amit olyan hadirendben hajtottak végre, hogy az ellenség nem árthatott nekik. A sűrű növényzeten keresztül szakadatlanul meneteltek a mieink, míg ismét eljutottak a jobbszárnyhoz. A választófejedelem őfőméltóságának a csapatait a dombok és völgyek közötti sűrű növényzettel benőtt szűk térségben kellett leállíttatnia, ez az ágyúk és a muskétások számára előnytelen volt. A terület és a helyszűke ellenére a választófejedelem őfőméltósága jól vezetett seregében mindenütt helyreállította a szükséges rendet, különösen azokon a helyeken, ahol az ellenség támadásának a legjobban ki volt téve. A választófejedelem bal kezét egy golyó - nem súlyosan - megsebesítette. Badeni Lajos herceg őfőméltósága az akció során irányító munkájával különös elismerést szerzett, továbbá Serényi gróf is mindvégig bizonyította háborús jártasságát. A dicsőség más tábornokoknak és parancsnokoknak is kijutott. Miután a fentemlített terep nem biztosított elegendő helyet, s ezért nem volt teljesen biztosítva és védve hadoszlopunk, ezért első sorainkból néhány lovascsapatot a gyalogosok zászlóaljai mögé helyeztek, hogy ezek űzzék viszsza az ellenséget, és adott esetben menjenek utánuk és üldözzék őket. A két sor közötti oldal - melyet a fentemlített zászlóaljak fedeztek - egészen egy sűrű bozótosig húzódott. A második vonalat is több zászlóaljjal megerősítették. Közülük azután néhányat az első vonalba tettek át és ily módon annak létszámát megkétszerezték. Egy részük az első vonal hátát védte. A második vonalnak azon az oldalon kellett felfejlődnie, ahol a legvalószínűbb volt az