Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

IV. LEVELEK AZ 1687-1688. ÉVI HADJÁRATRÓL

romlók nem kegyelmeznek, Ibrahim kaján üdvözlettel válaszolt, s hozzátűzte, nincs mitől telnie. Az ágyúk szakadatlan működése következtében néhány napon belül egy elég nagy íaldarabon rés tárult. 30-án még sikerült a törököknek egy nehézaknát a külső ár oktal alatt hatástalanítani, szeptemben 1-én már megkezdtük az árkokba való leszállást. Ugyanezen a napon esett össze holtan közvetlenül mellettem kísérőimnek egyike, másnap Jenő harceg térdét találta el egy puskagolyó, s emiatt vissza kellett utaznia Bécsbe. Parancsomra az ostrom egyszerre öt helyen megkezdődött, s mindezt nagyon is különös okok indokolták.

9 A sereg tartalékait is teljes hadirendben felvonultattam, a csapataim egyelőre a sarokbástyával szemben helyezkedtek el. Szeptember 6-án reggel 9 és 10 között 7 ágyúból leadott háromszori össztűz adta meg a jelt a támadáshoz. Amikor az élőcsapataim hatalmas kiáltással így köszöntöttek: „Emánuel, az Isten legyen velünk!", elkezdték a falrés megmászását, minden elképzelhető lövedék záporozott rájuk: gránátok, kövek, puskaporos zacskók; három szóróakna mögöttük robbant tel. Schärf

fenberg gróf holtan esett össze, megsirattam őt, a legkivállóbbikat. Auersperg gróf Belgrád ostroma, 1688. szeptember 6. (BHA. Abt. IV. No. 7843.) ü Nagyon sok adat azt támasztja alá, hogy Miksa Emanuel azért sürgette az ostromot és igyekezett bevenni a várat, mert hírei voltak Lotharingiai Károly felgyógyulásáról. A hadsereg főparancsnoki státuszát féltette, s a kétségtelenül sikeres hadjárat eddigi eredményeit, s a velejáró dicsőséget nem akarta megosztani senkivel.