Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
IV. LEVELEK AZ 1687-1688. ÉVI HADJÁRATRÓL
MIKSA EMANUEL LEVELE I. LIPÓT CSÁSZÁRHOZ BAJÁRÓL A NAGYHARSÁNY MELLETT ARATOTT GYŐZELEMRŐL Legfőbb Méltóságú Leghatalmasabb Császár ! Alázatos szolgálatom a Fenségedé, amellyel a legnagyobb engedelmességgel és hűséggel mindenkor készen állok. Hogy eleget tegyek a Császári Fenségnek, ezért 14-i dátummal elküldöttem alázatos előhíradásom, mert nem akartam elmulasztani, hogy az örökös ellenség felett aratott 12-i győzelemről, az ütközet egyes részleteiről - melyekről nem tudtam részletesen azonnal értesülni - ne Önt tájékoztassam most azonnal. Császári Fenségednek maradt tartozásom szerint, amennyire lehetséges, viszonylagos teljességgel most adok hírt. Mindenekelőtt azonban megengedi nekem, hogy ehhez a nagy győzelemhez még egyszer alázatosan gratuláljak és örömömet fejezhessem ki - az egész világon ismertté vált - az Ön fegyverei dicsőségének, megtoldva azzal a kívánsággal, hogy a Magasságos minél több hasonlóval áldja meg: és nekem adja meg a lehetőséget újra, hogy hasonló alkalomból az Ön Fensége iránt viselt tiszteletemet és Önnek ajánlott szolgálatomat sokoldalúan bizonyíthassam. Most pedig magára az esemény lezajlására térve; a hadsereggel 11-én Siklós környékére, a Harsányi hegyig nyomultunk, amint arról Fenséged korábbi híradásomból már tudomást szerzett. Az ellenség 4000-5000 emberrel elővédünket és önkénteseinket megtámadta, s amikor jobbszárnyunkkal rohamot intéztünk ellenük, a támadást nem tudták kivédeni és visszavonultak. A horvátok túl messze nyomultak utánuk és néhányan elestek közülük. Az ellenség ugyanakkor újra előrenyomult egyre közelebb vonalaimig úgy, hogy a Truchses ezreddel kellett ellentámadást intézni, amely elől kénytelenek voltak visszavonulni. A következő napon, azaz 12-én, amikor a Harsányi hegy alatt futó úton} a heggyel párhuzamosan folytatni akartuk Siklós felé a vonulást, a lotharingiai herceg a jobbszárnnyal már Siklóshoz közel érkezett, s miközben a balszárnyunk is megkezdte az elvonulást, az ellenség hirtelenül kitört a harcvonalból, több helyen ránk rontott, s oldalról igyekezett vonalainkba betörni, amelyet 1 Siklós-Nagyharsány-Villányi országút.