Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
II. TANUMÁNYOK
nyon, az út közelében húzódó erdővel együtt megszállt egy közeli kis hegyet is. Ezzel a menetelésünk folytatását . . . akadályozta." A bajor választófejedelem hadinaplója az akadályoztatást szintén említi. Az ő tudomása szerint ötezer-hatezer török állta el az útjukat, de megütközni nem akartak. A rájuk támadó horvátokat érzékeny veszteség érte, mielőtt visszavonultak a táborba. Néhány török csapat ezután előrenyomult. A választófejedelem ekkor lóra kapott és a maga mellé vett vértesezreddel visszaszorította a támadókat a bozótba. Azt az akadályt, amellyel a törökök a hadseregük útját augusztus 11-én lezárták, a keresztyén hadvezérek tulajdonképpen csak a csata után láthatták közelről, amikor már, mint győztesek augusztus 15-én harmadszor is visszatértek a kistótfalui völgybe. 15-én már két vonalban táborozhattak a mocsár hosszában és a bajor térképész lerajzolhatta azt a sáncrendszert, amelyben a törökök négy nappal korábban vártak rájuk. A törökök ezeket a sáncokat a mai Kistótfalu alatt északnyugat-délkeleti irányban húzódó meredek part északnyugati végénél építették ki, hogy Bisse felé elvágják a keresztyének útját. Tekintettel arra, hogy a sáncokat jó előre elkészítették, a kémeiktől megtudhatták a császári és a bajor hadsereg vonulásának az útvonalát. Amikor a két hadvezér a horvát felderítők harca után meggyőződött arról, hogy olyan akadállyal áll szemben, amelyet nem tud leküzdeni, a hadsereget a völgynek a sáncokkal szemben eső délkeleti végében táboroztatta le. A helyszűke miatt két vonal helyett négyben verték fel a sátrakat. A tábor északi végét az erdő, a délit a falu alatt húzódó mocsár védte. Az éjszakai őrségeket az ellenség közelsége miatt megerősítették. Másnap, augusztus 12-én csak visszafelé indulhattak el, a 11-én megtett úton Villány felé, hogy Siklóst elérjék. Erre egyrészt az útjukat elvágó sáncok miatt kényszerültek, másrészt a hegyen átvezető erdei úton nem kísérelhették meg az elvonulást Siklós felé, mert a törökök felmorzsolták volna a hátvédnek maradó seregrészt. A hadjárat idejéből származó források nem említik, ezért csak találgatni lehet annak az okát, hogy a török hadvezetőség Kistótfalunál miért kényszerítette visszafordulásra a keresztyén hadsereget. Az augusztus 11-én este kihallgatott három szökevény egybehangzó vallomása szerint a Kistótfalunál elsáncolt törökök akarták elfogni a keresztyén hadsereget. 10- A krónikaíró Szilahtár ezt másként tudta: a kis erővel vonuló bajor választófejedelmet akarták foglyul ejteni. 103 A törököknél sem lehetett másként, mint minden hadseregnél: mire a hadvezetőségtől kiszivárgó haditerv-foszlányok eljutottak a legénységhez, vagy a szolgákhoz, sokat változtak. Az említett szökevények azt vallották, amit a török táborban a sokadik szájból hallottak „valami" foglyul ejtésről. A krónikás a török hadvezéreket nem kérdezhette meg a haditervükről, mert azok vagy elestek Nagyharsánynál, vagy kivégezték őket. Azok a tisztek és katonák, akiket megkérdezhetett, csak homályos részleteket tudhattak az állítólag kétezres kísérettel vonuló bajor választófejedelem elfogásának a tervéről. Lipót császár krónikásának, Wagnernak 10 ' 1 már többet mondtak a szemtanúk és pontosabban is. Elmondásuk szerint a török hadvezetőség átszökött
