Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

IV. LEVELEK AZ 1687-1688. ÉVI HADJÁRATRÓL

milyen eredményt eddig nem hozott, csak azt kétlem, hogy kitartsanak egy olyan háború beíejezésében, amelyről maguk is bevallják, hogy nem tudják tovább vezetni. Nagy kímélettel viseltetnek a választó lej edelemmel ; Lotharingiai Károly úr mindent megtett, hogy nehogy bármiiéle okot adjon a sértődésre; mindenki munkálkodik a hadseregen, hogy a császár érdekeinek meglelelően megerősítsék; a tiatal vezérkari tisztek abban a reményben, hogy a háborút újrakezdik. Azt hiszem, el kell még mondanom Felségednek, hogy jelentős számú Irancia van ezekben a hadseregekben, majdnem az összes tüzér az, és biztos, hogy minden támadásnál és minden összecsapásnak az élén csak Iranciát lehet látni. Az önkéntesek nem voltak a császári csapatoktól elkülönítve és Fenségednek tudnia kell, hogy a Créqui, de Louvois, de Roye és du Héron kitűntek bátorságukkal és katonai tapasztalataikkal. Ügy gondoltam, hogy Fenséged érdekében nem tehetek jobbat, mint hogy megpróbáljam rábírni de Roye grót Hát, aki itt van, hogy bátyjai példáját kövesse; nem vagyok tuttangos, de egy kicsit telkavartam, és beleegyezett, hogy Bécsben megpróbáljuk kikutatni azt, ami megbántotta, különleges szorgalommal lógok ezen munkálkodni.

1 MÉM. DE VILLARS. 379-386. P. 7 A levél a továbbiakban aprólékosan ismerteti, hogy Villars milyen kegyet remél felderítő szolgálataiért.