Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
IV. LEVELEK AZ 1687-1688. ÉVI HADJÁRATRÓL
vezényelt arra, hogy amennyire csak lehet, a hátvédet biztosítsa. Mivel az ellenség egy négy-ötezer lovasból álló különítménnyel körbezárta az egész balszárnyunkat, kénytelenek voltunk ellentámadást indítani és erősen lőni őket. Majd ezután a balszárnyunk a hegy íelé kissé visszahúzódott, amelyet az ellenség azonnal követett. A választólejedelem őméltósága a harc mellett döntött/ 1 Én voltam bátor, hogy igazat adva, megmondjam, minden indok arra késztet bennünket, hogy ennek a hadjáratnak nem az az elsődleges célja, hogy az ellenséget keressük; most dönteni kell, mert az ellenség még mindig igen közel van csapatainkhoz. Lehetetlen tizenkét vagy tizenöt menetet megtenni az orra előtt anélkül, hogy végül ne találna kedvező alkalmat a megtámadásunkra ; naponta jelentős számú legeitetőt vesztünk el; a lovasság, mivel tolyton lovon van, igen táradt, az ellátásban kezdenek hiányosságok mutatkozni -, az ellenség merészsége nő, és végül nem lehetetlen, hogy esetleg meglélemlítik a csapatainkat. Badeni herceg Úr éppolyan lelkesen állt a csata mellett, és ahogy Lotharingiai méltósága látta a janicsárokat közeledni, ő is ezen a véleményen volt; csak amiatt látszott mérgesnek, hogy a szárnya nem volt olyan helyzetben, hogy az ellenséget ő is megtámadhassa. Végül, délután három óra leié úgy döntöttünk, hogy az ellenség ellen támadást indítunk. A török balszárnya egy erdőben, jobbszárnya völgyben volt, melyben szintén erdő terült el. Körülbelül ezer lépésnyire volt az arcvonal, amit az ellenség kezdett elsáncolni. Badeni herceg a lovassággal támadott, mi pedig visszaszorítottuk azokat, akik az oldalunkat akarták áttörni. Commercy egyik lovasszázadát, mivel túlságosan előrement, az ellenség majdnem teljesen megsemmisítette. Lovasságunk a völgyben kezdett előrenyomulni. Követte őket a gyalogság is nagy rendben. Ügy nyomultak előre, hogy más nem tudott ellenállni, már csak egy sánc, melyet még nem iejeztek be, s melyekben végig janicsárok voltak. Jobb- és balszárnyukat ugyanaz az erdő tedezte. Ezalatt erősen tüzeltek ágyúikkal. Lotharingiai méltósága ahogy eljött megszemlélni a csapatok telállását, úgy vélte, azonnal előre kell nyomulni anélkül, hogy az ellenségnek időt hagynánk az elsáncolásra. A tábornokaink egyenesen a sáncok ellen vezényeltek rohamot. Idáig elismeréssel adóztam a török lovasságnak, mivel keményen harcoltak és elég sok emberünket megölték. Néha nem tudtuk, hogyan reagáljunk lovasságuk különböző és váratlan manővereire, de végül, ahogy leiéjük nyomultunk, rádöbbentünk gyalázató s ságukra. Elsőként a lovasság, majd ezek tartalékegységei a legcsekélyebb ellenállás nélkül menekülni kezdtek, és tíz-tizenkétezer janicsárt hagytak cserben/ Biel4 A mohácsi táborban, az elindulás előtt tartott haditanács a fővezér javaslatára úgy döntött, hogyha a vonulás közben a török bármelyik hadoszlopot megtámadja mielőtt a siklósi síkságot elérik, a bal- és jobbszárny együttműködve kivédi. GLA HSA (P) 46,35601687. Lotharingiai Károly jelentése a haditanácsnak. (1687. augusztus 7-i dátum.) 5 GLA HSA (P) 46,3707, továbbá GLA HSA (P) 46/3506-1687. No. 21. Lotharingiai jelentésében úgy értékelte a sánc előtti eseményeket, hogy a töröknek, mivel 12 000 janicsár elérte a silány védőárkokat, időt adott a megfutott lovasságnak sorai rendezésére, de gyáván megfutottak és a negyedik(!) sáncvonalon valósággal eltapostak mindenkit, majd szinte elsöpörték a tartalékot, azokat is menekülésre ösztökélve.
