Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

IV. LEVELEK AZ 1687-1688. ÉVI HADJÁRATRÓL

Eszék várának és erődítményrendszerének alaprajza. Fent a vár és város északi, illetve déli aspektusból. (GLA. Hfk. VI. 18.) veg tüzelése közben. Az egész nap a felvonulással és a csatarendbe állással telt el. A lotharingiai herceg, aki a jobbszárnyat vezette, igen nehéz terepre ért. Sok helyen utat kellett készíteni. Előttük, állandóan rendkívül erős és nagyszámú ellenséggel ütközött, ami megnehezítette az előrenyomulást, s e törökök lovaik gyorsaságában bízva, egészen vonalainkig jöttek és nyíllal, pisztollyal lőttek. Lotharingiai herceg az erdőben előrenyomulva maga előtt négy-ötszáz horvát lovast vonultatott, akik nagy titokban átkeltek egy háromszáz lépésnyi kis tisztáson anélkül, hogy csapataink biztosították volna őket. Egy pillanat alatt kétszáznak levágták a fejét anélkül, hogy időnk lett volna a segítségükre sietni. Este az egész hadsereg csatarendben volt, az első sor erős arcvonalat képezve. A menetelés alatt bőven volt időnk, hogy a törökök táborát megfigyeljük, amit Ön merészségnek fog tartani, és ami az is lenne az előző győzelemben való hit nélkül. Végül csata kezdődött, végig az ellenség lőtávolságába kerültünk. A török a terep adottsága miatt a lovasságával nagyon erős rohamokat tudott intézni bizonyos helyeken, és puskatűz alatt visszavonulni sáncaiba. Bőven volt tehát időnk, hogy állásuk előnyeit megfigyeljük, ami engem illet, aki az egyik legkíváncsibb voltam, felmásztam a legmagasabb fára és először úgy láttam, hogy a mieinkénél is kiterjedtebb arcvonaluk van. Jobbszárnyukon, amely a Dráváig ér, van egy erődítmény-vonaluk, közepén volt még