Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

IV. LEVELEK AZ 1687-1688. ÉVI HADJÁRATRÓL

KAROLY GUSZTÁV, A SVÁB CSAPATOK PARANCSNOKÁNAK LEVELE IX. KÁROLY SVÉD KIRÁLYHOZ A NAGYHARSÁNYI DIADALRÓL Legfenségesebb Királyom ! Legkegyelmesebb Uram! Legutóbbi rövid jelentésem óta a Siklós melletti térségben, a Harsányi hegy alatt vívott hatalmas győzelemről minden tényező tisztábban látszik, ezért részletesebb és igazabb képet írok le, amely ennek a hadjáratnak legkiemelkedőbb eseménye, s amelyben csapataink is megálltak becsülettel a helyüket.

1 Miután Eszékért több mint 1000 katonát áldoztak teljesen haszontalanul, kiszolgáltatva magukat az ellenséges tüzérségnek, a haditanács elfoglalhatatlannak nyilvánította a török állásokat, és elhatározta a Dráván keresztüli viszszavonulást ugyanúgy, mint ahogy oda vonultak. Ekkor kapott értesítést a választófejedelem a Mohács melletti hídfő megtámadásáról, melyet az Arco lovasezred kötelességtudó különítménye 112 fős veszteséggel olyan eredményesen védett ki, hogy a császári élelmezőhajók is megmaradtak, és a kemencék az egész hadsereget ellátták kenyérrel. Egy jelentősen megerősített lovassereg védelme alatt a későbbiekben ott egy bajor pékséget is létesítettek, mely havonta 6000 mázsa lisztet használt fel 2 mester és 50 segéd közreműködésével.

2 Minthogy a nagyvezír nem mozdult jól elsáncolt helyéről, a Lotharingiai fejedelem elhatározta, hogy átkel a Duna bal partján, előtte azonban Siklós és Pécs várait kellett kiüríteni és felrobbantani, mert azok védelme bizonytalanná vált. Szulejmán pasa szerencsétlenségére tévedett, amikor a szövetségesek kivonulását a félelem jelének minősítette, és ezért a sarkukban akart maradni. Lovasságát még aznap, az ellenség felderítésekor, súlyos veszteségeket okozva visszaverte a választótejedelem ezrede. Ebben a testőrség is oly mértékben kitüntette magát, hogy a választótejedelem valamennyi emberének élete végéig eltartást ígért. A közel 60 000 fős oszmán sereggel szemben a szövetséges sereg augusztus 12-én kb. 50 000 katonát és 20 000 lovat számlált.

3 1 Lásd erre vonatkozóan Károly Gusztáv 1687. augusztus 13-i jelentését e kötetben. 2 A dél-magyarországi és dél-dunántúli hadműveletek idején 1686-1688 között Mohács mint élelmezési központ működött. Udvari Haditanács naplója. 1687. augusztus 14. 3 Valamennyi rendelkezésre álló forrás 3-4 ezer fő eltéréssel határozta meg a sereg létszámát.