Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

IV. LEVELEK AZ 1687-1688. ÉVI HADJÁRATRÓL

teljesen haszontalanul voltam itt.

3 Ma azonban a herceg néhány dologban kikérte a tanácsomat, különösen abban, hogy mi legyen Siklóssal és Péccsel; hogy ezeket megtartsuk vagy elhagyjuk; merre meneteljünk a sereggel, ha az ellenség az állásaiban marad, és végül, hogy nem lehetne-e Egert vagy Székesfehérvárt megostromolnunk. Bár elegendő okom lett volna, hogy ne nagyon válaszoljak ezekre a kérdésekre, de mivel az úr szolgálatát mindenekelőtt előnyben részesítem, úgy válaszoltam, nem hiszem, hogy a dolgok odáig jutottak, hogy lenne okunk ezeket a helyeket elhagyni. Ami a hadsereg további mozgását illeti, bár látom, hogy a jelenlegi táborban a lótakarmány hiánya miatt már nem sokáig maradhatunk, nem tudom, az ellenség nem a mocsarat fogja-e inkább érinteni, amikor látja, hogy visszahúzódunk. Ezért az a véleményem, hogy ezután háromnegyed órányira lévő mohácsi hídhoz kell vonulni, és így legalább semmit se veszítsünk, ha semmit sem nyerünk, tovább visszafelé haladjunk, így azonban az ellenség nemcsak Siklóst és Pécset támadhatná meg, hanem egészen Belső-Ausztriáig nyomulhatna, ami a császárnak nemcsak ártana, hanem csapatai számára a legcsúfosabb szégyen lenne; ami Székesfehérvár vagy Eger megtámadását illeti, a dolgok mostani állása szerint nem tanácsolhatom, abból az okból sem, hogy a visszavonuláskor és a Duna elhagyásakor Szeged és Szolnok előtt - elég gyenge erődítmények - éppen attól lehetne félni, mint Siklós és Pécs esetében. Hogy Egert meg kell-e támadni vagy csak blokád alá venni, nem tudom eldönteni, mert nem ismerem, mennyire erős ez a hely, ha azonban ilyesmi történne, csak egy különítménnyel lehetne megvalósítani, és közben a sereget a Dunánál kellene hagyni, hogy minden esetre képes legyen ezen vagy azon az oldalon az ellenséget fogadni. Remélem, elképzeléseim elnyerik a herceg tetszését. Előre látom - ha csak az ellenség kegyetlensége nem semmisít meg minket -, a sereget az élelem hiánya arra kényszeríti, hogy a Sárvíz fölé visszavonuljon, és éppen az élelemhiány miatt nem lesz képes sem Siklósnak, sem Pécsnek, sem Belső-Ausztria nak segédkezet nyújtani, és ami még félőbb, ily módon tönkremenne, FelsőMagyarországot sem érheti el. Az örökös tartományoknak mihamarabb jó téli szállást kellene biztosítaniuk. Ebb.en az évben nehezen eljutunk Boszniába, és Erdély - gondolom - tőlünk háborítatlan marad, végre ezek az urak tanulnak kárukon, és megismerik az embereket. Ha a korrekció kissé erős lesz, és ha az ellenséget legyőzzük, akkor hazatérhetünk, akárcsak Buda után. Részemről minden erőmmel tiltakozom a téli kommandó ellen, ebben nem lenne sok hasznom, jobb lenne néhány napon belül legyőzni az ellenséget, amit minden rossz jövendölésem egyetlen orvosságaként kívánok, és ajánlom magam az Ön kegyeibe." Utóirat: Ebben a pillanatban értesültem róla, hogy holnap Mohács felé indulunk, és hogy a sereg egy részét Siklósra és Pécsre küldték, hogy ezeket a helyeket olyan áll » pótba hozzák, hogy fel lehessen őket robbantani. A siker hamarosan bekövetkezik, én látom." (Másolat) GLA. HSA (K) 51. - 46/3559-1687