Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

IV. LEVELEK AZ 1687-1688. ÉVI HADJÁRATRÓL

BADENI LAJOS LEVELE NAGYBÁTYJÁHOZ, HERMANN VON BADENHEZ A VISSZAVONULÁSRÓL, A HADSEREG ÁLLAPOTÁRÓL ÉS A TOVÁBBI HADMŰVELETI TERVEKRŐL Mohács és Baranyavár között 1687. augusztus 5. Kegyelmességed ne haragudjék hosszú hallgatásom miatt, ez bizonyosan nem lustaságból vagy meggondolatlanságból történt, hanem csak azért, mert gyakran nem szerzek arról tudomást, mikor indulnak innen postajáratok, és nem is tárhatom fel a szívemet, míg nem biztosítanak afelől, hogy megírha­tom az igazságot, ezért saját biztonságom érdekében küldöm saját futáromat, hogy Kegyelmességedet végre mindenről informálhassam} Mindenhol a le­hetséges legnagyobb zavar és majdnem teljes reménytelenség uralkodik. Mi­után az ellenséget, illetve a Drávát elértük, és itt állomásozunk, egy nap sem múlik el az élelmezők észrevehető vesztesége nélkül, mert ezeket ezen az el­lenség által jól ismert vidéken nem lehet kellően védeni, különösen azért, mert a lovak eleségét a bokrokban vagy a magas fűben kell összekeresgélniük, ha nem akarják, hogy az állatok kimúljanak az éhségtől, amihez már nem sok hiányzik.' 1 Miközben a lovasság már igazán nagyon rossz állapotban van és nyolc napi fáradtság és szükség után nem képes kiállni, ráadásul nem látok semmitéle eszközt ennek a megjavítására, a sereg tehát rövid időn belül tönk­remegy. A felső-magyarországi szálláshelyeket csak nagyon nehezen érhet­nénk el. Kegyelmességedet Schmitberg felkereste, hogy közölje kérésemet, hogy engem egy erős különítménnyel engedjen a többiek elé abban a remény­ben, hogy nem csekély dicsőséget szerzek. Amint Kegyelmességed Schmitberg­től bizonyára megtudta, a véleményem az volt, hogy mielőtt a csapatok szét­választására gondolnánk, az egész sereggel a Dárdánál lévő utat újra meg kel­lene szállni - melyet aztán 4000-5000 fővel tartani lehetne. A helyzet azonban teljesen megváltozott, mert az ellenség nemcsak a Dráváig jutott, hanem a mi táborunktól egy órányira, a Baranyavár melletti mocsár mögött elsáncolta magát, tehát lehetetlen őket megközelíteni. Kívánatos lenne, ha közelebb jön­ne, és támadni akarna. Úgy gondolom, hogy minden erejüket arra összponto­sítják, hogy seregünket tönkretegyék, és minden hadműveletet megakadályoz­zanak; s mindaddig, amíg ez így marad, nem tudom, nem volna-e tanácsos a Dunától eltávolodni. Egyáltalán nem dicsekedhetem azzal, hogy - míg a sere­geket vezettem - a haditanács, vagy privátim kikérték a véleményemet, tehát 1 A hadseregelhárítás valóban minden levelet fölbontott és ez természetes is volt a tö­rök kémtevékenység, valamint a tábornokok nagyfokú ellentétei miatt. - Lásd a lotharingiai fővezér, Tobias von Hasslingen és Miksa Emanuel naplóit erre vo­natkozóan. J Lotharingiai vezette hadsereg-haditanácsról van szó.

Next

/
Thumbnails
Contents