Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

IV. LEVELEK AZ 1687-1688. ÉVI HADJÁRATRÓL

HERMANN VON BADEN ŐRGRÓF VÁLASZLEVELE A NAGYVEZlRNEK A BÉKETÁRGYALÁSOK FELTÉTELEIRŐL Excellenciás Uram! Elöljáróban fogadja köszöntésünket és baráti szolgálatkészségünket. Nagyváradról írott leveléből kitűnik számunkra, hogy Ön kongresszust indítványoz a béke helyreállítására, amelyet - mint ahogy Ön becsületesen elismeri Önök törtek meg. Emellett azonban téved ha azt hiszi, hogy azáltal, hogy Önök közül néhányat megbüntettek, azt a béketörést kiengesztelték, és hogy a további vérontásért mi lennénk felelősek, ha nem kezdenénk meg rögtön a javasolt tárgyalásokat. A császár őíőinéltóságának nincs semmi dolga az Önök magánembereivel, alattvalóival, vagy minisztereivel, hanem közvetlenül magával a portával. A porta volt, amely a legszentebb szerződések megsértésével vihart okozott Magyarországon, teljesíthetetlen adókövetelésekkel állt elő a hódoltság területén; több helységet ragadott el tőlünk a fegyverszünet idején, mint a háborúban, és a béke közben nyílt, embertelen háborúba döntött minket, ártatlan alattvalóinkon borzalmasságokat követett el, mindent tűzzel-vassal feldúlt, mérhetetlen károkat okozott nekünk és arra kény szer ített, hogy védelmünkre védszövetséget kössünk a lengyel királlyal és a Velencei Köztársasággal. Jogtalan támadásaik vétkéért sem isteni, sem emberi törvények alapján nein fizettek meg néhány tanácsadójuk halálával, sem elégtételt nem adtak a szent császári felség megsértéséért, aki követeli minden okozott kár teljes jóvátételét, biztosítékot a jövőre nézve, a háborús költségek megtérítését, és a veszélyhelyzetben összehívott szövetségesek kielégítését. Így szokás ez isten és ember előtt! Bár senki sem fukarkodik jobban alattvalóinak vérével, mint az én legszentebb és legyőzhetetlen császárom, ő békét kíván, mely számára a legszentebb, de igazságos és biztonságos békét, nemcsak a maga számára, hanem szövetségesei számára is. Ha a megfelelő feltételek mellett tesznek békejavaslatot, a császár nem. fogja elutasítani a béketárgyalásokat ; ha azonban Önök nem így tesznek, akkor nem is hihető, hogy Önök komolyan munkálkodnak a békén. Milyen sokszor megtörtént, hogy a képmutatás többet ártott a hiszékenyeknek, mint a fegyverek. Hiszen Önök lelkükben a lázadás rontó szellemét táplálják, miközben békéről beszélnek. Mondtak már valami bizonyosat a budai helytartónak, széraskiernek és legutóbb Mourocordatonak, a porta tolmácsának adott válaszunkra? És mégis úgy gondolják, hogy ilyen előkészítetlen.