Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

II. TANUMÁNYOK

A két hadsereg útja Óidtól Nagyharsányig A császári és a bajor hadsereg Óidnál július 23-án és 24-én vonult vissza a Dráva bal partjára. Utolsónak a bajor gyalogság kelt át a hidakon."

2 Július 25-én még a folyó közelében táboroztak. Ezalatt az újtói révben kikötött hajókon tárolt élelmet és más ellátmányt elszállították Siklósra. Ezután a szállítóhajókat, a hidat tartókkal együtt kivontatták a szárazra"' és később felgyújtották."

4 Egy éjszakát, 26-án Siklós alatt töltöttek, majd másnap a hegyen keresztül a kistótfalui völgybe vonultak. Ebben a hegyek, erdők és mocsár által jól védett völgyben később, augusztusban még kétszer táboroztak. A fővezérek még Siklós közelében megtudták egy elfogott töröktől, hogy a nagyvezér az eszéki sáncokból kivonult a Duna irányába. A fogoly becslése szerint a török hadsereg százezer harcképes emberből állt, közülük negyvenezer volt a gyalogos. A keresztyén hadvezetőséget részben ez az értesülés, részben a dunai hadi bázis közelsége késztette arra, hogy Siklósról Mohács közelébe vonuljon és ott várja a törököket. Egy másik fogolytól megtudták, hogy az eszéki hajóhidat a nagyvezér parancsára már lefektették és a széthányt töltést egész seregnyi török rakta újra a balparti mocsárba. Július 28-án és 29-én a keresztyén hadsereg a Harsányi hegy és Mohács közötti területen táborozott. A község nevét nem tudjuk, mert csak annyit írnak, hogy jó legelőt találtak arra. A mohácsi és a dunaszekcsői hajók is közel voltak, így azután erőre kaphatott ember és állat egyaránt. Július 30-án, vagy 31-én"

5 az 1526. évi mohácsi csata térségében táboroztak, a mai eszéki út és a Vizslaki rét között. A tábor déli vége a Török dombnak nevezett őskori halomsírig nyúlott.

9

" Ott augusztus 6-ig maradtak, azt várva, hogy az ellenség a Duna közelében keljen át a Karassón, Darázs környékén. Erre fel is készültek. Ötezer katonát Scharfenberg altábornagy parancsnoksága alatt Mohács megerősítésére vezényeltek. A felhányt sánccal a régi palánkot erősítették meg, védve az átkelőhelyet a várható török portyazoktól. Legelő Kölked közelében kevés lehetett, mert öt lovasezredet átküldték a Dunán és szénát is akartak velük gyűjttetni. Augusztus 3-ra az ellenség egy része már átkelt az eszéki hídon és a kölkedi tábor közelében is feltűntek a török felderítők, 5-én pedig elkezdődtek a csatározások is.

97 Augusztus 6-ra már nyilvánvaló volt, hogy az ellenség nem a Duna mellett vonul északnak, hanem a baranyavári hosszú Karassó híd felé, ahol II. Szulejmán szultán is átkelt 1526-ban. Haditanácsot tartottak és ezután Mohács közelébe vonultak. Itt a portyázok nem zavarhatták a Dunáról szállított utánpótlást, a füvet sem legeltették még le. A tábort keletről és délről mocsár védte, észak felől pedig a megerősített mohácsi palánk. Három napon át hiába várták a törökök előnyomulását Baranyavár felől. Az augusztus 8-án összehívott haditanácsban felmérték a helyzetüket. A kialakult hadihelyzet, továbbá a kémektől és a foglyoktól szerzett értesülések alapján az alábbi megállapodásokra jutottak: 1. Miután a nagyvezért Eszéknél nem tudták megverni, az önmagát kiáltot-