Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

II. TANUMÁNYOK

Szeged ostroma, 1687. művelet a kapott jelentések szerint zavartalanul folyt, a herceg növelte a vele vonuló ezredek napi menettávolságát. Október 20-án érkeztek Budára; a gyalogság ottmaradt a helyőrség megerősitésére. Lotharingiai Károly a vele maradt hét lovasezreddel csak az Ipolyig tartott együtt, mert október 22-én előre utazott Bécsbe.

00 Ez a hét ezred az örökös tartományokba vonult téli szállásra. II. AZ 1687. ÉVI NAGYHARSÁNYI HADJÁRAT A császári hadsereg vonulása és hadműveletei Párkánytól a drávai átkelésig Az 1687. évi hadjárat célját illetően a bécsi Udvari Haditanácsban eltérő vélemények voltak. A császár Belgrád elfoglalását tűzte ki célul, a lehetőségeket jobban ismerő Lotharingiai Károly Nagyvárad bevételét és azután a még mindig ingadozó Erdély biztosítását tartotta legfontosabbnak. Badeni Lajos a török kézen levő nagyobb várak egyikének, először Szigetvárnak az elfoglalását javasolta. Biztos célt tulajdonképpen nem tűzhettek ki, mert az a török lépéseitől is függött. Végül a császár úgy határozott, hogy a lotharingiai herceg, a várhatóan 40 ezernyi létszámú hadseregével Esztergomból induljon el és a Dunára támaszkodva vonuljon Eszék felé; a császári seregnek azok a részei, amelyek Ausztria belsejében pihentek télen, a Dráva mellett vonuljanak Pécs felé és majd annak a térségében egyesüljenek a fősereggel. A császár a bajor választófejedelem lovasságának a kiindulási helyéül Pestet jelölte ki, onnan Szolnokra kellett vonulniuk és ott bevárniuk az Eger körüli ostromzárból el-