Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ
előre és azonnal támadjon. Alighogy a mieink a védőállásokhoz értek, már láthatták, hogy az ellenség megkezdte a visszavonulást, de azt is, ahogy azon a szűk úton a svadronok egymás hegyén-hátán összetorlódnak. Amellett a védőállásaikat is elhagyják, a puskáikat eldobálják és itt-ott már mindenki futásnak eredt. A Savoyai herceg a választófejedelem testőrgárdájával (amely az akció során nagyon megállta a helyét) a Sachsen-Lauenburggal, a Heisslerrel, a Latourrai, továbbá a saját ezredével a bal oldalon jött. Gróf Rabutin vezérőrnagy ugyanakkor a Götz 44 és a Truchsess vértesezreddel a védőállások jobb oldalán posztolt, miután az ellenséget elűzte onnan. Báró Steinau altábornagy úr gróf Auersperg ezredessel együtt a Serényi, Auersperg, valamint a testőr ezreddel, azután gróf Wallis vezérőrnagy is a dandárja megmaradt zászlóaljaival; ők a gyalogságot vezették a bozóton és a védelmi állásokon keresztül. 45 Az ott visszamaradt janicsárokat és török lovasságot a mieink mindenhol felkoncolták. Bielke tábornok úr és a Savoyai herceg az említett ezredekkel az ellenséget a másik két védelmi állásból az egész török táboron keresztül űzte és vágta egészen a Baranyavár 40 közelében fekvő szorosig, amely egy erdő és egy mocsár között van. Tovább azonban a leszálló éj miatt nem lehetett üldözni az ellenséget, de azért sem, mert eltűnt a szemünk elől. Azután az előttük fekvő síkságon nemcsak azért nem üldözték őket, mert nehezen lehetett bárkit is megtalálni, hanem azért is, mert tanácsosabb volt óvatosságból ott megállni és megvárni a többi ezredet. így, hát a nap végével befejeződött az ellenség leverése és az üldözése is. Még semmi sem adott akkora okot az ujjongásra, mint ez a győzelem, mert ebben a háborúban ez volt a legnagyobb. Az ellenség legjobb janicsárjaiból 6000-et holtan számoltak meg és 2000 fogságba esett; a sebesülteket azonban nem számították közéjük és azokat sem, akiket a bozótban koncoltak fel, vagy a mocsárba fulladtak, amikor keresztül akartak rajta menekülni. A tüzérségüktől 60 fémágyút és mozsarat zsákmányoltunk sok bombával, golyóval és más lőszerrel együtt. A mieink még sok élelmen, puskán, fogatolt szekéren osztoztak. A nagyvezér kvártélyán és pompás sátraiban már azon az éjszakán a választófejedelem őfensége szállása volt. A mieink közül nem estek el és nem sebesültek meg ezernél többen. Ezek között volt néhány tiszt Commercy herceggel együtt, aki ebben az akcióban is részt vett és a szokásos bátorságával még többet akart bizonyítani, közben egy kopjával megsebesítették a jobb hóna alatt. 47 13-án. Másnap a távolabbi török tábort teljesen kifosztották és ezután mindkét hadsereg beköltözött oda. A nagyvezér sátra előtt, amelyet az említett módon a választófejedelem őfensége kapott meg, kitűzték a csatában zsákmányolt hadijelvényeket és zászlókat. Ezután még sok törököt találtak a cserjésben és a mocsárban, akik a foglyok és az elesettek számát növelték. A szökevények jelentették, de a foglyok is megerősítették azt, hogy azok közül a janicsárok közül, akik 30 000-en vagy 40 000-en voltak, nem többen, mint 7000-en, vagy 8000-en ismét az eszéki hídhoz jöttek.
