Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

Július 23-án. A lotharingiai herceg az embereivel, majd azután a választófejedelem lo­vassága az egész poggyásszal együtt ismét átkelt a Dráván. A horvátok elfog­tak és a táborba hoztak egy tatárt, 24 aki többedmagával megtámadta a szállí­tóinkat, ö elmondta, hogy a nagyvezér török hadserege 40 000 janicsárból és más gyalogosból áll. Ha a tatárokat és a szpáhikat is hozzájuk számítjuk, le­het vagy 100 000 ember. Mohácsról kaptuk a hírt, hogy egy nappal ezelőtt egészen korán reggel három erős török csapatot láttak, amelyek a mi őrségün­kön rajtaütve az ott tárolt élelmiszert akarták megszerezni, őróluk azonban nem sokkal előtte jelentést tett a mieinknek egy kémkedő paraszt. így azután Orlick főstrázsamester 600 német vértessel biztonságból átkelt a közeli mo­csáron. Közben a mi hajóink, amelyeket akkorra már néhány portyázó török megtámadott, visszavonultak a túlsó partra. Az említett főstrázsamester csak addig tartóztatta fel az ellenséget, amíg a török tartalék, amely vagy 1000 lo­vasból állt, meg nem támadta és be nem szorította a mieinket a mocsárba. Ott azután 103-an elestek egy Arco tábornok ezredébe tartozó főhadnaggyal együtt. Ellenben az említett törökök közül, akiknek a rajtaütése így nem sikerült, 40-et halva találtak azon a helyen, azokon kívül, akiket magukkal cipeltek. Július 24-én. A hidakon a mi gyalogságunk kelt át utoljára és így ma ismét csatlakozott a hadsereghez, a Siklóstól jobb kézre fekvő táborban. Ezen a napon a horvát­jaink elfogtak egy parasztot a nagyvezérnek a szigeti basa 25 részére küldött írásával együtt. A tartalma tele volt dicsekvéssel, mégpedig, hogy ő három egész napon keresztül szerencsésen megütközött velünk, ezáltal a mi hadsere­günk jelentősen megfogyatkozott és legyengült. Ugyanilyent küldött a kani­zsai 26 basának is, hogy vitézül védekezzenek és ily módon ők is kivehetik a ré­szüket a már elkezdett diadalból; a segítség a kellő időben nem marad el és ő, a nagyvezér, a mi seregünket mindenhol elszántan üldözi. Július 25-én. Csendben letáboroztunk a régi táborban és intézkedtünk arról, hogy a Drá­ván szállított lisztet a többi ellátmánnyal együtt biztos helyre vigyék át. Július 26-án. 3000 ellenséges lovas kivonult Eszékről és a mi táborunk közelében lehe­tett őket látni, ezért a siklósi laktanyából néhány ágyúlövéssel jelt adtak ne­künk. Ezután néhány lovasdandár, amely aznap tartalékban volt, kivonult a táborból, de hiába eredtek az ellenség után, mert csak a nagyvezér egyik ön­kéntesét fogták el, amikor a lova felbukott. Kihallgatásakor elmondta, hogy ő és azok, akik vele voltak, csak a felderítésünkre jöttek. A vezér Eszékről és az ottani védelmi állásaiból visszavonult a Duna irányába. Véleménye sze-

Next

/
Thumbnails
Contents