Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

II. TANUMÁNYOK

küldött jelentése alapján ír a Buda alól visszavonuló török nagyvezér taktikai lépéseiről. A törökök ugyanis látva a keresztyén hadsereg azirányú szándékát, hogy Eszék ellen vonul, kiürítették a Duna két partján fekvő palánkokat és falvakat. A kivont katonasággal és a hadianyaggal a fősereget erősítették meg. A nagyvezér akkor még a Dráván innen táborozott és a körlevél szerint meg akart ütközni, de a hadserege szétszéledt. A keresztyén táborba érkezett szökevények elmondása szerint a tatár szultán, Galga is otthagyta a nagyvezért és az eszéki hídon át elvonult.

8 A török hadsereg létszáma a sok szökés miatt 2500-ra fogyott és a zászló alatt csak a mindenféle, összedobolt falusi nép maradt.

9 A törökök Kalocsát és Hatvant is kiürítették, majd felégették. A török lakosság és a helyőrség Szegedre ment; a hadianyagot is oda irányították.

10 Lotharingiai Károly magyar előőrsei szeptember 19-én Eszéktől már csak 20-25 km-nyire álltak. Ezek az előőrsök vonultak be a török által szintén kiürített Mohácsra is. Miksa Emánuel közben haza készülődött a tolnai táborból; végül is maradt még, mert meg akarta várni, mi történik Eszéknél. Bécsben ekkor már kijelölték a hadsereg téli szállását. A meghódítandó helységekben, az ország déli részén, az ellenség területének határán akarták őket elhelyezni.

11 A Haditanácsban akkor még nem tudhattak arról a pusztításról, amit az 1690-es években készített baranyai összeírások sok helységnél megemlítenek

12 és aminek az emlékét a szájhagyomány mindmáig őrzi még a szlavóniai magyar falvakban is.

13 Az elvonuló tatárok ugyanis 1686 szeptemberében felégetett földet hagytak maguk után és aki élőt megtaláltak, azt elhurcolták, vagy megölték. A pusztítást teljessé tették a visszavonuló török és tatár nyomában ide szivárgó magyar hajdúk, őket a későbbi tanúvallomások és más feljegyzések, akkori szóhasználattal „tolvajok"-nak említik.

1/1 Közülük sokan innen húzódtak fel a királyi végvárakba és a török hatalom gyengülésével mind sűrűbben jártak vissza úrbért szedni, vagy csak zsákmányolni. A hajdúk az elbujdosott népet még azokon a rejtekhelyeken is megkeresték, ahová a török, vagy rác martalóc és a tatár nem merészkedett be. Semmivel sem voltak irgalmasabbak a többi említettnél. A török kort túlélt magyarságból, a Dunántúl keleti részén, csak azok maradtak meg, akik vagy messzire futottak, vagy szerencsésen választott búvóhelyen várhatták meg a háborús világ végét.

1r> 1686. szeptember 26-án Bécsben már tudtak a török hadsereg szétszéledéséről, mert arról számolnak be, hogy a lotharingiai herceg Eszék, Badeni Lajos Pécs, Caprara generális pedig Szeged és Erdély ellen indult. Rabattá generális pedig már készülődött is az ország déli részébe, az utánpótlás megszervezésére.

16 A tolnai haditanácson azonban csak a hadsereg kétfelé osztásában állapodtak meg. Az egyik hadoszloppal Szegedet akarták elfoglalni, a másikkal Pécset.

17 Az erről Bécsbe küldött jelentésében a fővezér csak megemlítette, hogy a nagyvezér el akarja hárítani Eszék ostromát. Az ostromról írt szavakat az Udvari Haditanács rosszul értelmezte és, mint Lotharingiai Károly előterjesztett tervét hagyta jóvá. A hadműveleteket végül is úgy hajtották végre, ahogyan a két fővezér és a generálisok Tolnáról javasolták. Eszék elfoglalását a tolnai haditanácsban nem is tervezték. Ennek több oka is volt. Mindenekelőtt az, hogy a menekültektől, kémektől és a török tábor szö-