Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

Eszéki tábor, október 2. Ezt a fontos eszéki őrhelyet, mely olyan híres Európában, nemrég hódította meg a császár Dünnewald vezetésével. Egy ilyen jelentős hely elvesztése, melyért a szultán teljes hadserege kiállt, amikor a vezér az ostromlására indult, eléggé mutatja a legutóbbi győzelmünk milyen nagy előnyökhöz juttatott minket, és hogy a török legfontosabb őrhelyeit elveszti, mivel szétszóródott a hadserege. Azóta kapott jelentések szerint, amelyeket ellenőrizni kell, hogy igaz-e, a törökök Eszék bevétele után elhagyták: Valpó, Vocin, Újlak, Crnac, Szalánkemén, Karlovác, Pétervárad, Szerem, Mitrovica, Marovic, Pancsova, Vukovár összes várát és palánkját. Derecskéi tábor, október 3. Erdély felé folytatjuk utunkat, csupa kihalt és lakatlan tájon, semmi különös nem történt, s szinte csak a helységek nevét lehet megemlíteni, ahol táboroztunk. 28-án Karcagra meneteltünk, ahonnan a gyalogság 29-én tovább indult, félúton Hortobágy felé. A lovasság itt maradt, és 30-án egy tizenegy órás út után mindannyian Kaba mellett találkoztunk. Mocsaras vidéken táboroztunk, ahol csak rossz vizet találtunk, fát pedig egyáltalán nem. Október elsején Hajdúszoboszlóra érkeztünk, 2-án Derecskére, bal felől Debrecent, jobb felől pedig Nagyváradot elhagyva vonultunk tovább. Két hírszerző érkezett ide Belgrádból, akiket Szegedről küldött Fürstemberg gróf parancsnok a vezérhez. Az egyik német volt és a törökök Bécs ostrománál fogták el, a másik muzulmán. Bár egymás szavát nem értették, mégis ugyanazt mondták mindketten. Mint tudjuk, a nagyvezír hadserege az esőtől és rossz időtől volt elcsigázva. Követséget küldtek a szultánhoz, hogy a felszerelésük rendbehozásához pénzt kérjenek, erre az a válasz érkezett, hogy majd kapnak, ha Egert megvédelmezik. Ez a válasz nagyon felingerelte a küldötteket, a helyőrséget megtámadták és a lázadás olyan mértéket öltött, hogy a nagyvezírnek néhány tiszttel hajón kellett menekülnie Belgrádba. Rögtön ezután a péterváradi hidat lerombolták, s ugyanakkor a hadsereg egy része elindult, hogy a belgrádi hidat elfoglalja. A nagyvezír egy kevéssel korábban érkezett ide, s a vár parancsnokának utasítást adott, hogy ágyúval lőjön a lázadó csapatokra, mialatt ő a Száván átkel. Hamarosan többet tudunk erről az eseményről, mivel vannak akik azt állítják, hogy az ellenség csak azért rombolta le a péterváradi hidat, hogy Belgrádra vigye és támogassa az erdélyi fejedelmet, akihez egyre közelebb kerülünk. Reméljük, a menet alatt elérjük Kolozsvárt, az első várost a határon. Ma még Derecskén maradtunk, hogy a tüzérséget és az élelmiszerszállítmányt bevárjuk.