Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ
Dávodi tábor 1687. szeptember 7. 66 Az állandó esőzés, amelyben a legutóbbi soraim óta részünk van, akárcsak a távolság, ami köztünk volt, megakadályozott abban, hogy hírt adjak, hogy ott folytassam, ahol abbahagytam; elmondom önnek, hogy augusztus 22-én és 23-án befejeztük a dunai átkelést, azután Montecuccoli herceg kapott parancsot, hogy egy hatalmas élelmiszerszállítmányt Szegedre vigyen. Taaffe grófnak pedig Bécsbe kellett mennie, hogy az udvart tájékoztassa a legutóbbi győzelmünkről és a herceg döntéséről, miszerint Pétervárad felé menetelünk, nemcsak azért, hogy az ellenséget erre az oldalra csaljuk, és hogy Dünnewald gróf hadműveleteit támogassuk, hanem inkább, hogy a Tiszán átkelve más hadműveleteket kezdhessünk. 24-én a hadsereg Baracska mellett haladt, 25-én Dávodon 67 letáboroztunk. Innen nem tudtunk továbbmenni egy kegyetlen vihar miatt, mely egész éjszaka tartott. Emiatt kénytelenek voltunk hidakat készíteni a mocsárba, amin másnap kellett átkelnünk. 27- én Kollutra értünk. A siklósi parancsnoktól kaptunk levelet, aki azt írja, hogy a török hadsereg Péterváradnál gyülekezett. Eszéken csak gyenge helyőrség maradt, az emberek ingóságaikat Belgrádba szállították, s hogy Péterváradon van egy felderítő osztag. A siklósi, pécsi és kaposvári hajdúk, akik a csatamezőre jártak zsákmányt kutatni, mindennap újabb, alig-alig élő törököket találtak a mocsarakban. Ezt a hírt még aznap megerősítették átszökött katonák és az ellenségtől megszökött rabjaik is. A török gyalogos hadseregből a nagyvezír alig tudott négyezret összeszedni. A drávai átkeléskor megfulladt emberek annyian voltak, hogy néhány nap múlva, mikor az elmerült testek a felszínre kerültek, egy igen nagy területen beborították a víz egész felületét. 28- án Apátiba jöttünk tábort verni, ezelőtt sokat szenvedtünk az állandó esőtől, mely menetelésünket kísérte, s a vezér bele is betegedett, erős hurutot kapott. 29- én Erdőddel szemben táboroztunk, innen származik Pálffy és Erdődy gróf. Mivel a menet túl hosszú volt, a gyalogság egy órát várakozott hátul, ezen a napon sokan megbetegedtek, lebénultak. Azok, akik kicsit kipihenték magukat, másnap talpra álltak, de sok beteg katona meghalt, akiknek nem jutott fekvőhely. Az erdődi pasa amikor meglátott minket közeledni, néhány ágyúlövést adott, mintha az érkezésünket adná hírül. 30- án itt pihentünk, ebben a táborban, hogy a gyalogságot bevárjuk. Mivel tovább esett, s a menetelésünket lehetetlenné tette az, hogy a vizek kiáradtak és a mocsarak felduzzadtak, kénytelenek voltunk egyenesen Szeged felé tartani. 31- én ismét Apatinba jöttünk, s szeptember elsején Edybe 68 vonulunk táborba. Itt azt a hírt kaptuk, hogy a tatárok átkeltek a Száván. Ez megerősített minket abban, hogy a nagyvezír a megmaradt csapataival Péterváradon van, körülbelül 60 000 emberrel. A gyalogság az erődben, a hídnál, a lovasság pedig a Duna másik partján.
