Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

föld hosszú volt. Az éjszaka véget vetett a harcnak. Az ellenség táborában töltöttük az éjszakát, mindnyájan fegyverben. A jobbszárnyunk csatlakozott hozzánk, mivel az erdőn nem lehetett áthatolni. Az ellenség teljesen megfutamodott. Másnap úgy gondoltuk, hogy követjük az ellenséget, de ekkor megtudtuk a felderítésre küldött emberektől, hogy egész éjszaka a folyón keltek át, de olyan rendezetlenül és kavarodásban, hogy aki nem érte el a hidat, az a Drávába ugrott, hogy azt átússza. Ezt megerősítette az óránként érkező sok szökevény. Volt olyan is, aki reggel azt mondta, hogy hajnal előtt jött el onnan, de már kevés ember maradt, aki még nem kelt át. Emiatt 13-án várakoztunk és csak Gondola grófot küldtük el Dárdára, 3000 lovassal, hogy támadják meg a menekülőket, ha még lennének ott, és vágják el a visszavonulás útját azok előtt, akik bemenekültek az erdőkbe, vagy a baranyavári mocsarakba, amit körülzártak az összes ezredből idevezényelt 50 lövésszel. Igen nagy számban találtak még itt janicsárokat, de a többség tatár volt, s néhányat elfogtak közülük. Gondola gróf még további foglyokat ejtett Dárda mellett, ahonnan azt jelentette, hogy az éjszaka nemcsak az egész lovasság kelt át, és vad összevisszaságban menekült Belgrád felé, hanem még az eszékiek is a saját felükre húzták vissza a Dráván lévő hajóhídjukat. Ügy számoltuk ezen a napon a táborban, illetve az erdőkben több mint tízezer halott maradt, majdnem mind janicsár, nem beszélve azokról, akik még elszórtan vannak azokon a helyeken, ahol még nem jártunk. Azokat sem számítottuk, akik a Dráva vízébe vesztek, hiszen a folyása igen gyors és a partjai is igen veszélyesek, lehetetlen, hogy ne fulladtak volna bele sokan, főként az éjszakai sötétségben, amikor olyan sietve és összezavarodva keltek át. 70 darab ágyút találtunk, 12 mozsárt, nagy mennyiségű zászlót, gránátot, bombákat, golyókat, lőport, kétszersültet, rizst, árpát, zabot, bárányt, marhát, s végül mindenfajta háborús lőszerek végtelen tárházát. Itt időztünk a táborukban, hol a drága sátraik voltak felállítva, tevéik, bivalyaik, öszvéreik, általában a teljes felszerelésük. Megtaláltuk a nagyvezír táborát, mely Dárdához legközelebb volt, a ládáit és iratait. Az aranyat, ezüstöt és fegyvereket, egyáltalán nem említjük, ezeket a katonák között szétosztottuk, de azt megállapíthatjuk, hogy a nagyvezír itt gyűjtötte össze az egyik legnagyobb és legerősebb hadsereget, amit valaha is láttunk, és minden fogoly állítása szerint több, mint 100 000 harcosból állt, s igen költséges volt a fizetése és fenntartása ennek a hatalmas hadseregnek. Különösen az kedvező számunkra, hogy egy ilyen nagy és teljes győzelem még 600 emberünkbe sem került, akik meghaltak, vagy megsebesültek. A halottak közül tekintélyesebb csak Ligniville-Tumeius gróf, aki Commercy ezredének volt a tisztje. A sebesültek közt van a választófejedelem, aki semmivel sem harcolt hátrébb, mint a katonák, s a kezét érte könnyű sérülés. Commercy herceg a gyomra fölött kapott egy szilánkot, az ifjú Zinzendorf grófnak ellőtték a lábát és Wolkenstein gróf, a vezér apródja fejlövést kapott.''

5 A balszárny, aki ezt a nagy tettet végrehajtotta, bajor csapatokból állt, akik nagy fegyelmet tanúsítottak, akárcsak a császáriak. Itt voltak Badeni, Serényi,