Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

nem haladtunk messze az ellenség táborától, az volt a biztonságosabb, hogy úgy kellett majd menetelnünk, mint ahogyan táboroztunk, csak jobbszárnyat alkotva. A vezér vezette továbbra is az előőrsöt, a választófejedelem pedig a hátvédet. A törököknek az a különítménye, amelyet a kioszi pasa vezetett, látva, hogy tábort verünk, újra kitört az erdőből, ahova bekényszerítettük őket, a táborunkhoz meglehetősen közel jöttek, és az őrségünket egész éjszaka zaklatták. 12-én napkeltekor tábort bontottunk, hogy Siklósra érjünk, s az első megmozdulásunkra ez a kioszi pasa támadni kezdett, majdnem egészen az északi arcvonalnál, de különösen a hátvédet támadták, ahol a választófejedelem volt. A herceg nemcsak az első rohamot állta ki, hanem vissza is verte őket a hercegi házból öröklött bátorságával és fegyelmezettségével. Miután a vezér a jobb szárnnyal egy elég védett helyhez jutott Siklós közelében, ahol az ellenség csak kis számban mutatkozott, visszajött a balszárnyhoz, ahol hallotta, hogy a muskétásaink s ágyúink kettőzött erővel lőttek, s hogy a választófejedelemnek segítséget küldhessen, ha erre szüksége lenne, de azért is, hogy együtt megfontolják a támadás további irányát. Ezen az oldalon az ellenségnek még csak a lovassága tűnt fel, akik gyors lovaiknak köszönhetően, lövéseink hatótávolságán kívülre kerültek. Űgy döntöttünk, továbbmegyünk, s a nagyobb biztonság kedvéért a bal oldalunkat - ami felé az ellenség tartott - megerősítettük néhány sváb és frankóniai zászlóaljjal, Lodron, Commercy és a felső-rajnai teljes ezreddel, kiket Piccolomini gróf parancsnoksága alá rendeltünk. Ezután a vezér visszatért a jobbszárnyra. Már fél kettő is elmúlt, amikor észrevettük a lovassággal utánunk nyomuló janicsárokat, akik a hátvédet készültek megtámadni. A választófejedelem gyorsan értesítette a vezért és kérte, hogy forduljon vissza. Együtt szemügyre vették az ellenséget, úgy tűnt, körülbelül 12 000 lovas, 2000-3000 janicsár és 4 ágyú alkotja a támadókat. Egy meglehetősen fedett területen helyezkedtek el, jobbról és balról két nagyon sűrű erdő határolta, s e két erdő közti területet teljesen betöltötték. A vezér ebből az elhelyezkedésből úgy vélte, hogy menetünket továbbra is zaklatni fogják és hogy az a tervük, hogy a hátvédet újra megtámadják. Ezt meg kellett előzni, mivel az ágyúkkal és a trénnel vonulva annak vagyunk kitéve, hogy esetleg az egész hadseregükkel támadnak meg minket, mely bizonyára megmozdult ezen a napon. Úgy láttuk a nagy porból, két nagy erdő között vannak és a választófejedelem úgy vélte, nem szabad elszalasztani ilyen jó alkalmat, s a támadás mellett döntöttünk. Volt némi nehézségünk, ugyanis a hely igen szűk volt, s így a császári csapatoknak csak a kisebb része tudott támadni, de ez nem számított, hiszen az ellenség sem támadhatott nagyobb arcvonalon, mint amivel mi. Előnyünk volt viszont velük szemben, hogy az oldalainknak ez a két nagy erdő biztos védelmet nyújtott. Ahogy a vezér és a választófejedelem néhány rendelkezést hozott az ellenség megtámadására, a csata híre nagy örömet okozott.