Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

runkba rendelte, továbbá azokat, akik a mohácsi hídhoz voltak vezényelve, mert olyan hír jött, hogy a nagyvezír megkapva a megerősítéseket, már nem utasítaná vissza az ütközetet. S e hír szerint erős egységek vannak a baranyavári mocsaraknál. Gondola és Styrum grófok parancsot kaptak a támadásra. 4- én viszont azt hallottuk, hogy nincs senki Baranyavárnál, sőt ellenkezőleg, a nagyvezír elsáncolt minden utat, ami a mocsárhoz, táborukhoz vezet, s ezeket ágyúkkal erősítette meg. így azok, akiknek parancsuk volt az őrségek megtámadására, nem támadtak, a török nem jött ki megerősített területéről. Ügy tűnik, hogy a nagyvezír még mindig el akarja kerülni a csatát. Mi azonban már nagyon várjuk, és hamarosan bekövetkezik, ha a baranyavári mocsáron átkel, hiszen így a két hadsereg (a mi balszárnyunk) másfél órányira sem lesz az ellenségtől. A tábornokaink készen állnak arra, hogy megragadják az alkalmat az ütközetre. 5- én még Baranyavárhoz közel maradtunk, egy szomszédos erdőben csatározás volt, a dragonyosaink néhány tatár felderítésére nyomultak előre, akik felbukkanásuk után vesztesen vonultak vissza. Ezen a napon egy török érkezett táborunkba és váltságdíjat hozott Dünnewald grófnak,' mivel egy éve Budán elfogott egy tekintélyes embert. Ezt szabadon engedték, miután 5000 Sequinst fizettettek vele váltságdíjul. Bielke és Dünnewald tábornok megkérdezték tőlük, hogy vajon még mindig azon vannak-e, hogy a csatát elkerüljék, és nem jönnek elő a sáncaik közül és a mocsarakból. Azt válaszolták, hogy mi történik, azt csak a mindenható Isten tudja, s néhány, a tábornokokhoz intézett, tőlük megszokott bók után, visszavonultak. 6- án napfelkeltekor Badeni Lajos herceg jelentette a vezérnek, hogy a balszárnyunknál feltűnt az ellenség néhány lovasszázada, s hogy mögöttük nagy porfelhőt láttak, mintha az egész török hadsereg közeledne. A vezér megparancsolta a jobbszárny dragonyosezredének, hogy menjenek a két vonal közé egészen a derékhadig, hogy gyorsabban tudjanak támadni, vagy ha szükséges lesz más mozdulatra, ellencsapást végrehajtani. Erről az oldalról a választófejedelem felé vonultak, s ahogy megláttuk, hogy az ellenség lovasszázadai a mi balszárnyunkat akarják oldalba támadni, a mieink azonnal ellentámadásba mentek. Az előrébb haladt csapatok nagy csatározásba keveredtek, a vezér odaküldte a három dragonyosezredét, akik a derékhadnál várakoztak, hogy a törököket visszaverjék. Ahogy a törökök látták, hogy ezek az ezredek eltávolodtak a hadsereg zömétől, megfordultak, hogy bekerítsék őket, de minthogy határozottságukat nem tudták megingatni, ismét visszavonultak és egy elég meredek magaslaton helyezkedtek el. A vezér követtette őket, hogy ezt az emelkedőt jobban megfigyeltessük, s ahogy ideértünk láttuk, hogy 6000-7000 lovas volt, akik hirtelen visszavonultak az erdőbe, hogy csatlakozzanak a fősereghez, amely a baranyavári mocsarakban táborozott. Csak kisebb csatározások következtek, de megint a törökök vereségével végződtek. Ezután Mohács alá vonultunk, hogy az ellenséget megpróbáljuk kicsalogatni rejtekhelyükről és előnyös helyzetükből.