Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

kat építsünk a mocsarakon át s a lovasság átkelését meggyorsítsuk, akik 12-én tudtak hozzánk csatlakozni. A vezér ugyanakkor a gyalogsággal az új sáncokhoz vonult előre - amelyeket az előző nap csináltatott - hogy a lovasságnak helye legyen. 13- án az átkelést egész hadseregünk befejezte. A vezér a Karasica folyó mellett haladt, ami sok helyen kiöntött, s melynek a partjai nagyon kényelmetlenek voltak az előnyomulásra. Igyekeztünk a választófejedelemnek helyet készíteni, aki ma érkezett Siklósra, ahonnan haladéktalanul eljött a vezérhez Badeni Lajos herceggel és Savoyai herceggel együtt. Ekkor, egy a Valpo helyőrségéből ejtett fogolytól hallottuk, hogy a janicsárok agája 2 napja megérkezett az eszéki táborba, a nagyvezír a következő nap fog megjönni, s a hadserege összesen 80 000 emberből áll. Erre a hírre, a választófejedelem a vacsora után visszatért a táborba, hogy másnap elindítsa hadseregét. Ezalatt Orlick őrnagynak megparancsolták, hogy 600 lovassal és 300 magyarral keljen át a Dráván és biztosítsa a hajók lemenetelét. 14- én a választófejedelem gyalogsága átjött és csatarendbe állt. Az első vonalban, úgy számítjuk, hogy 70 lovasszázad, 30 zászlóalj, a másodikban 58 lovasszázad és 24 zászlóalj lesz. Mind jó csapatok és tele harci kedvvel. Jó előjelnek vettük azt a tüzet, amit este láttunk nyíl alakban felgyulladni a választófejedelem táboránál, s amely áthaladva felettünk, az ellenség oldalánál esett le. Drávai tábor 1687. VII. 26. A vezér 14-én ugyanabban a táborban maradt, hogy a választófejedelemnek időt hagyjon a Dráván az átkelésre. Ezalatt kiadta a szükséges parancsokat, hogy amikor a hídunktól eltávolodunk, a tüzérség és az Eszék megtámadására előkészített lőszer biztonságban legyen. Felkészültünk a támadásra, ha az ellenség itt lévő hadteste visszavonul, vagy ha Isten adna nekünk egy kis előnyt a nagyvezírrel szemben, akivel reméltük, hogy megütközünk, ha ideér. 15- én átkeltünk a Karasicán, azzal a tervvel, hogy a valpói út mellett táborozzunk. A vezér maga vizsgálta meg a másnapi előrenyomulás útvonalát és előre ment Valpóig, amelynek a helyőrsége 50 lovast küldött ki ellenünk, mire mi visszavonultunk. A választófejedelem ezen a napon a gyalogságát átküldte a Karasicán, s itt addig maradnak, míg hadseregének maradéka a Dráván való átkelést be nem fejezi. 16- án nagyon keveset meneteltünk előre, hogy lehetőséget adjunk a két hadsereg egyesülésének, amit már régóta vártunk. Bokrokkal borított tájon meneteltünk, ahogy ez a lakatlan vidéken mindenütt jellemző volt. A tábor Valpó mellett volt, a jobbszárny a bevonulás előtt sokáig várt.