Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

táborozó 3000 ember. Ezen a napon székesfehérvári felderítők érkeztek, s azt jelentették, hogy a helyőrség igen gyenge, s nagyon izgatott, mindezt nem volt nehéz elhinnünk. Souches tábornok lovasezredével a táborba érkezett. 9- én, bár a hadsereg még nem gyűlt teljesen össze, és alig volt 18-20 ezer emberünk, reggel elindultunk Budáról, hogy Ercsibe táborozzunk. Ezzel a hírrel a vezér gyorsfutárt küldött a császárnak. Az adonyi táborból 1687. június 13-i utolsó soraimban azt írtam, hogy Budáról eljövünk, hogy Ercsin táborozunk, de mikor útra készen álltunk, a vezér újabb híradást kapott, mely szerint egy tatár hadtest átkelt a Duna másik partjáról a péterváradi"'"' hídon, hogy Egerbe élelmet vigyenek. Ezért arra kényszerült, hogy a lovassággal ebbe az irányba menjen, hogyha e hírek igazak, a szállítmányt megtámadja. Ezalatt a gyalogságot Ercsi felé küldte, s majd másnap követi őket, hiszen alig hihető, hogy az ellenség támadásra merne lépni ezen a helyen, akkor, amikor valószínűleg egy nagy csapattest vonul Felső-Magyarországon. Éppen úgy történt minden, ahogy a vezér előre látta. 10- én reggel a lovassággal elindultunk, hogy csatlakozzunk a gyalogsághoz, akiket Ercsiben utolértünk. Ezen a napon ide érkezett Commercy herceg, s a vezért biztosította arról, hogy a választófejedelem haladéktalanul elindul Bécsből, és hogy e hadtest csapatainak, melyeket vezetni fog, parancsuk van, hogy vonuljanak Pestre, s úgy számítja körülbelül 17-én, 18-án érnek oda. Ugyanaznap két székesfehérvári szökevény jött, s elmondták, hogy amikor a parancsnok tegnap látta a gyalogságot ezen az úton jönni, nem tudta magába fojtani, hogy ez a várt segítség minden reményét elvette, és hogy a katonák nagyon izgatottak. 4000 fős állomáshelyet csinált a török Székesfehérvárból. 11-én itt maradtunk. A vezér 500 lovast rendelt Hochkirch gróf parancsnoksága alá, (aki Dünnewald ezredének az alezredese) hogy a Sárvízen való átkelést felderítsék. Egy Felső-Magyarországról jött megbízottól tudtuk meg, hogy a télen itt állomásozó csapatok még nem indultak el, mire a vezér azonnal futárt küldött Caraffa grófhoz, hogy megsürgesse az indulást. Ugyanaz a tiszt mesélt két csapatunk eltérő sikeréről, az egyik a szász Lauenburg ezredének alezredese Artberg által vezetett 150 lovas, aki az ellenség 500 lovasát akarta megtámadni, s Mohácsnál vereséget szenvedtek. A másik, Heissler tábornok sikere, aki Egerbe ment, s egy félórányira attól lesbe állt. Néhány magyart elküldött, hogy a réteken legelő állatokat hajtsák el. A török őrcsapat előrohant és lőni kezdte a nyájaikat terelőket, követték őket egészen Heissler generális leshelyéig. Itt a törököket oldalba támadták, s olyan erővel lőtték őket, hogy 140 hitetlen ott maradt, 40 pedig rabságba esett. Nem sokkal később megtudtuk, hogy Thüngen generális miután, Orlick őrnagyot a Dráva túlsó partjára küldte, ugyanilyen sikerre tett szert a valpói helyőrségen, melynek 70 emberét megölte. Egy Drinápolyból származó török került a táborba, akit kifaggattunk, s a hadseregük állapotáról azt vallotta, hogy több, mint 80 ezer fő táborozik Belgrád mellett.