Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

nek be lőszert és élelmiszert. Minden évszakban, télen és aztán nyáron is (amikor az idő alkalmas a betakarításra) folytatni kell az ostromzárat. A téli hideg eső és fagy után, feltehetően az erőd olyan rossz állapotban lesz Székesfehérvárral együtt, hogy el lehet foglalni. Alázatos véleményem szerint az egész haderővel kellene támadást indítani, az évszak vége felé és egész Felső-Magyarországot felszabadítani. A két nevezett hely meghódítása teljesen megszilárdítja és értékesebbé teszi Buda bevételét. Ha őfensége a császár érdeke úgy kívánja, hogy a törökkel békét kössön, Buda helyzete ezzel a két védőbástyával teljes biztonságban lesz, ha viszont a háborút folytatja, akkor megkönnyíti a további hódításokat. A Dunánál lévő ellenségnek minden rajtaütés nagy élelmiszer- és lőszerhiányt okozhat. A Tiszánál annak a császári hadtestnek a készlete, mely ezen az oldalon maradt, képes ezeket és más csapatokat fenntartani. Szükséges lenne erődítésként nagy számban élelmiszeres szekereket ideirányítani. A helyzet jelenlegi állása szerint ezek azok a dolgok, amiket a császár őfensége szempontjából előnyösnek tartok, s akinek ezeket tisztelettel, alázatosan benyújtom. A megbeszélt haditerv változatokat, úgy gondoltam, papírtérképen kell mellékelnem, azért is, hogy őfensége a császár méltóztasson parancsot adni nekem, mit tart megfelelőnek. Akadályt kell továbbá állítani, hogy az ellenség ne tudjon sem a Dráván, sem a Dunán átkelni. S végül előkészítve várna két hadtest, az egyik a Dunánál, a Bajor választófejedelem parancsnoksága, a másik errefelé, az én vezényletem alatt. Esztergomban, mihelyst a csapatok együtt lesznek, a Dráva felé fordulva a Duna mentén haladnék, ha az ellenség nem akadályozna meg ebben, őfensége adja ki a parancsot arra, hogy a Bajor választófejedelem, aki ugyanebben az időben a csapataival egy hídon vonul át a Duna másik partjáról, s a Duna mentén vonul tovább, s akit én továbbra is követek, hogy kölcsönösen segítsük egymást, ha szükség volna erre, vagy ha az ellenség megtámadna bennünket. A Drávához érve, ha Eszék erődítményei valóban olyan gyengék, amilyennek feltételezzük, és át tudunk kelni a Dráván, akkor elfoglaljuk ezt a fontos helyet. Azokkal az erőkkel, melyek ott vannak, hihetőleg nem tudunk sem a Dráván átkelni, sem Eszéket elfoglalni, ami azonban a Bajor választófejedelemmel egyesülve lehetségesnek látszik. A választófejedelem csapatai egy részével, vagy szükség szerint az összessel kellene csatlakoznia, és így tudnánk megszerezni a drávai átkelőt, az erődítménnyel együtt. Abban az esetben, ha az ellenség olyan erőket von össze Eszéknél, hogy még a bajor választófejedelemmel együtt sem lehet átkelni a Dráván, úgy dönthetnénk, hogy miután az utakat néhány kis erőddel megerősítettük, kijelölünk egy olyan hadtestet, mely elegendőnek látszik, hogy az ellenség útját eltorlaszolja. A fősereggel a Duna mentén továbbnyomulunk és az ellenség Péterváradon lévő dunai hídját használhatatlanná tesszük, majd a Tisza felé folytatjuk utunkat, ahol megpróbáljuk a drávai előrenyomulásuk útját is elzárni, s így kétségtelen biztosítva, hogy az ellenség sem a Dráván, sem a Dunán, Tiszán nem tud átkelni, mivel a három folyó ily módon biztosítva van. Ha a Tiszán átkelhetnénk, az ellenség erőinek megosztásával vonulhatnánk az Erdélyi hadjáratra, akár Temesvár felé, akár a Maros folyó megszerzésével Váradra. Ha a hadjárat végén úgy látszik, hogy a Szávánál el lehet foglalni